Felhívjuk figyelmed, hogy ez a cikk több, mint 4 éve jelent meg, ezért elavult információt tartalmazhat!
A napokban jelenik meg a Kairosz Kiadó gondozásában egy új kötet a Magyarnak lenni sorozatban A dal vándora címmel, melyben Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekessel beszélget Simon Erika. Az interjúkötet bemutatója 2016. december 16-án, pénteken 18 órakor lesz a Pest Megyei Könyvtárban. A házigazda Czigány György, köszöntőt mond Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester.
Gondolat-mozaikok a kötetből:
A paraszti elődöktől örököltem az alázatot, a juhász felmenőimtől a mérhetetlen szabadság érzetét. A népdalhoz mindkettő elengedhetetlen...
…Az egész faluközösség szocializált. Ez a pici falu volt nekem kis gyermekként a világ közepe, ahol a magyar nyelv egészen más többlettartalmat, áthallást kapott, mint az anyaországban...
...Szabad voltam, mint a madár, hiszen még óvodába sem jártam...
...A zarándok földbe tapossa a sivár globalizációt, a médiák diktálta testi-lelki megbetegedést kiváltó trendeket, ráébred arra, hogy az örökkön tetszelgő, álvilágot gerjesztő létforma csak egy ideig járható...
...egy-egy vidéki zárt település – mondjuk egy partiumi, vagy kárpátaljai falvacska – tucatnyi templomi közönsége és őszintesége felér egy tengerentúli reklámos "óperenciával", vagy a Bobby Mc Ferinnel történt duettezésemmel. Pályám nem szokványos sikertörténet...
...A magyar himnuszt akkoriban otthon, csöndben, négy fal között, könnyezve énekeltük...
...A legtöbb ember menekül a csend elől, nem tud vele mit kezdeni, mert így szembesülnie kellene önmagával. A legtöbb ember önmaga elől menekül...
...odaát „magyarka” voltam, a csallóközi magyaroknak a „korcs” nyelvet beszélő palóc, Magyarországon pedig hol szlovák, hol cseh lány, olykor csehszlovák...
...A hatalomgyakorlók kártyajátékában adu ászok a nemzetiségek...
...Nekem a legféltettebb kincsem az anyanyelvem, mely védelemre, óvásra szorult, s mivel gyakorta meg kellett érte küzdenem, ezért oly drága nekem az énekelt anyanyelvvel együtt...
...Énekléskor számtalan boldogsághormon termelődik, hiszen az ember testét átjárja a dallam...
...Mára már teljesen hatodrangú, hogy a pályámon mikor számítok egyáltalán hírértéknek...
...Az ember saját magát ismeri legkevésbé, nekem is rejtély, a benső hangot megszólaltató erő...
...Mindig a magam magányos ösvényét tapostam, ahol olykor rám is tapostak. Ma már látom, hogy ez az ellenszeles ösvény sokaknak példaértékű járandó-járható utat jelentett, üzenetet hordozott...
...nevelni csak töredékesen lehet, mert születésünkkor már magunkkal hoztunk mindent, ami lesz belőlünk, és a nevelésből csak az marad meg, ami ellen a bennünk lévő adottságok nem lázadnak...
...aki a saját kultúráját tiszteli, becsüli, a másét nem tudja gyűlölni. A megbékélés nem lehet illúziókergetés...
...felemeltem a karmesteri pálcát, a tyúkok illedelmesen gyülekezni kezdtek és egymás mellé telepedtek a tyúklétrán...
...Lelki emberként élek, mert szinte kizárólag csak az ösztöneim diktálják a lépéseimet földi vándorutamon...
A paraszti elődöktől örököltem az alázatot, a juhász felmenőimtől a mérhetetlen szabadság érzetét. A népdalhoz mindkettő elengedhetetlen...
…Az egész faluközösség szocializált. Ez a pici falu volt nekem kis gyermekként a világ közepe, ahol a magyar nyelv egészen más többlettartalmat, áthallást kapott, mint az anyaországban...
...Szabad voltam, mint a madár, hiszen még óvodába sem jártam...
...A zarándok földbe tapossa a sivár globalizációt, a médiák diktálta testi-lelki megbetegedést kiváltó trendeket, ráébred arra, hogy az örökkön tetszelgő, álvilágot gerjesztő létforma csak egy ideig járható...
...egy-egy vidéki zárt település – mondjuk egy partiumi, vagy kárpátaljai falvacska – tucatnyi templomi közönsége és őszintesége felér egy tengerentúli reklámos "óperenciával", vagy a Bobby Mc Ferinnel történt duettezésemmel. Pályám nem szokványos sikertörténet...
...A magyar himnuszt akkoriban otthon, csöndben, négy fal között, könnyezve énekeltük...
...A legtöbb ember menekül a csend elől, nem tud vele mit kezdeni, mert így szembesülnie kellene önmagával. A legtöbb ember önmaga elől menekül...
...odaát „magyarka” voltam, a csallóközi magyaroknak a „korcs” nyelvet beszélő palóc, Magyarországon pedig hol szlovák, hol cseh lány, olykor csehszlovák...
...A hatalomgyakorlók kártyajátékában adu ászok a nemzetiségek...
...Nekem a legféltettebb kincsem az anyanyelvem, mely védelemre, óvásra szorult, s mivel gyakorta meg kellett érte küzdenem, ezért oly drága nekem az énekelt anyanyelvvel együtt...
...Énekléskor számtalan boldogsághormon termelődik, hiszen az ember testét átjárja a dallam...
...Mára már teljesen hatodrangú, hogy a pályámon mikor számítok egyáltalán hírértéknek...
...Az ember saját magát ismeri legkevésbé, nekem is rejtély, a benső hangot megszólaltató erő...
...Mindig a magam magányos ösvényét tapostam, ahol olykor rám is tapostak. Ma már látom, hogy ez az ellenszeles ösvény sokaknak példaértékű járandó-járható utat jelentett, üzenetet hordozott...
...nevelni csak töredékesen lehet, mert születésünkkor már magunkkal hoztunk mindent, ami lesz belőlünk, és a nevelésből csak az marad meg, ami ellen a bennünk lévő adottságok nem lázadnak...
...aki a saját kultúráját tiszteli, becsüli, a másét nem tudja gyűlölni. A megbékélés nem lehet illúziókergetés...
...felemeltem a karmesteri pálcát, a tyúkok illedelmesen gyülekezni kezdtek és egymás mellé telepedtek a tyúklétrán...
...Lelki emberként élek, mert szinte kizárólag csak az ösztöneim diktálják a lépéseimet földi vándorutamon...
