Felhívjuk figyelmed, hogy ez a cikk több, mint 4 éve jelent meg, ezért elavult információt tartalmazhat!
A '60-as évek Szentendréje címmel rendeznek beszélgetést Benkovits Györggyel "A szentendrei Új Művésztelep" című kiállításhoz kapcsolódóan 2019. december 7-én szombaton 17:00 órától a Ferenczy Múzeumban. Az esemény a Ferenczy Múzeumi Centrum adventi programsorozatának része.
Szombaton délután 5 órától a Ferenczyben (volt földhivatal) az „Új művésztelep ötven éve” kiállításon, azt a ma már elképzelhetetlen Szentendrét szeretném felidézni néhány fotó segítségével, amelyben még lovaskocsik tucatjai sorakoztak a Vasúti villasoron a TÜZÉP előtt, és egyetlen taxi adta személyszállítási szolgáltatást.
Amikor még a Fő térre jártak vásárolni a szentendreiek, mert itt volt a hús-, a nagy élelmiszer üzlet, rövidáru és ruházati bolt, és a korabeli turista látványosság, a mívesen berendezett illatszer és édesség bolt, amelyekhez hasonlót még Pesten sem találhatott a városba látogató. Amelyekből kilépve, hogy autó el ne üthesse, fekete fehérre festett lánc védte meg amely a teret körbe fogta. Mert még autóbuszok, teherautók jártak. Megkerülve a Kalmár keresztet ha Pilisszentlászló és Izbég felé vagy egyenesen ha Leányfalu és Visegrád felé vitt az útjuk.
Józsa bácsi lángosához a Török közben lévő kapu kis ablakán keresztül juthatott aki lángosra vágyott, s ha szomjas volt mellé Utas üdítőt is vásárolhatott, amelyet a rossz nyelvek szerint egy hatalmas gyár boszorkánykonyhájában kátrányból készítettek.
Ha turista érkezett, a szentendrei fő attrakció a Görög utcai Lola fagyi volt, és a Zöldségbolt melletti sikátoron a templomdombra sétáltak fel, hogy megnézzék, milyenek is a valóságban azok a híres és különös ritmusú szentendrei háztetők, amelyet oly sok festő megfestett már. A Vöröshadsereg (Bogdányi) utcába minek is mentek volna, hiszen ott nem volt semmi érdekes, hacsak nem Novoszedlák bácsi aprócska cipész műhelye és a szövetkezet ahol már varrták az első a fehér és fekete bőrdarabokból készített „tévé focilabdát”. Tudják amely a fűzőset váltotta fel, mert az rosszul volt látható a tévéközvetítéseken. S amelyet majd először a Athéni Labdarúgó Európa Bajnokságon láthatott a nagyérdemű.
De a MOZI előtt, amelytől nem messze a körvécé a későbbi gomba állt, a téren pezsgett az élet. Sztiffádót és Brizola hirínot kínált a lila indigóval gépelt étlap a Görög kancsó fekete vas ajtaján és mindig volt emnber aki éppen a Leányfalu felé menő buszra várakozott vagy éppen megérkezett. Ahol parkoltak személyautók is és turista buszok a töltés mellett. Nos ide erre a Szentendrére érkeztek a garbósok, Barcsay, Pirk János bácsi, Onódi mester utódai amikor átadták a Kálvária feletti új művésztelepet. - Jó messze van, mondták a szentendreiek, és a jól értesültek már azt is tudni vélték, hogy a Borsos villától hamarosan buszjárat indul a városba és ha egyszer elkészül a lakótelep több járat is lesz majd.
Ha Önnek jobb dolga nincs, szeretettel várom!
Benkovits György
