November 6-án nyílt meg a 35 éve Czakó Margit vezetésével működő Szentendre Falikárpitszövő Szakkör kiállítása a Városháza Polgármesteri Galériájában. A résztvevőket dr. Dietz Ferenc polgármester köszöntötte, a kiállítást Perjéssy Barnabás ny. igazgató nyitotta meg, közreműködött Tímár Sára népdalénekes.

Az alábbiakban a megnyitóbeszéd rövidített változatát közöljük.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kérem, hallgassanak meg egy 1977-ből származó rövid híradást! „A szakkör foglalkozásain résztvevők a képszövés nagy hagyománnyal rendelkező mesterségével ismerkedhetnek meg. Korunkban a falikárpit műfaja reneszánszát éli, hiszen megnövekedett a nemes és természetes anyagok iránti igény. A kéziszövés mestersége – úgy látszik – végigkíséri az ember történetét, aki mindig igyekezett a környezetét szebbé tenni. A szakkör célja, hogy ezt az igényt kielégítse, és gyakorlati eszközeivel is hozzájáruljon a falikárpit műfajának és történetének megismertetéséhez. A foglalkozásokat vezeti Hajdú Lászlóné Czakó Margit.”

A 35 éve megjelent néhány sor az akkor még új Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár rövidesen induló csoportjáról ad hírt, illetve hívja az érdeklődőket. És természetesen most azt is megtudjuk, hogy nem csak egy kiállítás megnyitására gyűltünk össze, hanem egy születésnap megünneplésére is.  Visszagondolva erre az időre, intézményünknek ez nagyon szerencsés, termékeny időszaka volt. Már túl voltunk az új épület „belakásán”, az ebből adódó problémákat megoldottuk. Fiatalok voltunk, szerettünk és akartunk is dolgozni, tele voltunk tervekkel, és végre ehhez a lehetőségeink is megteremtődtek. A probléma nem az volt, hogy mit, miért nem lehet, hanem hogy mit, hogyan tudunk megcsinálni. Így, ma már szinte elképzelhetetlen, hogy Margó szaktudásán túl mindössze két szövőkerettel vágtunk neki az új kör kialakításának…

Természetesen, amikor Czakó Margit megkeresett minket az ötlettel, azért a két kereten kívül támaszkodhattunk másra is: egyfelől hitünkre, hogy feladatunk minél többet megmutatni városunk értékeiből az itt lakóknak, és az ide látogatóknak. És ha értékekről beszélünk, akkor szinte mindjárt ott vagyunk a város legnagyobb értékénél, Szentendre képzőművészeténél. A szőnyegszövés, a gobelinkészítés közvetlenül nem kapcsolódott szentendrei hagyományokhoz. De éppen Margó munkája nyomán kezdett kialakulni ez a kapcsolat.

A második kapcsolódási pont önként adódott az új ötlettel. Végignézve az egykori műsorfüzeteket, programokat, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire fontos volt nekünk minél több lehetőséget teremteni a város lakói számára a közös alkotó tevékenységre, egy-egy terület megismerésére, a szentendrei hagyományok újraélesztésére, vagy egyszerűen csak a kulturált együttlétre.

Végül ez az indulás elképzelhetetlen lett volna az ötletet adó művész, azaz Margó nélkül, aki ehhez a vállalkozáshoz, mint textiles iparművész adta szakmai tudását, a főiskolai éveket, és a franciaországi tanulmányút tapasztalatait. Talán számunkra fontosabb a szakmai tudásnál is Margó egyénisége, kapcsolatteremtő készsége, az az erős vágy, hogy átadhassa tudását, kedvessége, nyugalma és kitartása.

Ezek az alapok, támaszpontok szilárdnak bizonyultak. Bizonyítja ezt, hogy a szőnyegszövő kör megalakult, működik, immár 35 éve folyamatosan. Induláskor nagyon sokan jelentkeztek. Kezdetben két csoportot kellett indítani. Az első foglalkozások nem bizonyultak könnyűnek, hiszen az e területen nagyon fontos technikai tudás igen nehezen elsajátítható. Ezeket a nehézségeket mindig elviselhetővé tette, hogy bár nagyon sok helyről, nagyon különböző emberek gyűltek össze, de nagyon hamar kialakult a közös nyelv – hála Margónak, az általa teremtett, problémákat is oldó jó hangulatnak. És ez nagyon fontos, hiszen a 35 év alatt az ide járók nagyon sok időt töltöttek együtt. Nem csak munkával, hanem apróbb ünnepekkel, beszélgetésekkel is. Sokan közülük – remélem, nem túlzok – az itt töltött órák alatt a szövés mestersége mellett többet tudhattak meg Szentendréről, az itt élőkről, mintha több kötet helyi újságot olvastak volna. Ha már a 35 évnél tartunk, érdemes ennek illusztrálására kicsit játszani a számokkal: ez alatt az idő alatt közel 150-en jártak ide, sőt, vannak olyan résztvevők, mint Lázár Ildikó, Nagyné Bakos Éva, akik kezdettől fogva a mai napig aktív tagjai a szőnyegszövő körnek. De jó visszagondolni Keresztes Mihályné, Margit mosolygó arcára is, amikor büszkén mutatta egy-egy új, elkészült gobelinjét.

Ez az idő közel 1500 alkalmat jelent (a megtartott foglalkozások száma), és több mint 3000 órát töltöttek együtt a csoport tagjai. Képzeljük el, ezen idő alatt, ha csak egy órát tartottunk volna, akkor a résztvevők száma alapján ezen az egy alkalmon a város összes lakosa jelen lehetett volna.

Akikben a lelkesedés kellő kitartással párosult, azok igen sok ajándékot, elismerést kaphattak ezektől az évektől, melyet ez a kiállítás is jól tükröz. Egy-egy résztvevő – és ezt az elkészült munkák is jól mutatják – különböző fokra jutott el, az egyszerű szőnyegszövési technikától az összetettebb gobelinkészítésig, amint ezt a falakon is láthatjuk. Természetesen most beszélni kellene az alkalmazott szövési technikák sokféleségéről, a felhasznált fonalak minőségéről, fantasztikus színeikről, – de nem vagyok szakember, ezért inkább azt javaslom, nézzük végig az alkotásokat, és gyönyörködjünk a valóság egy-egy kivágott, és újraálmodott darabjában.

Mindegyik munka más és más, mégis, szinte azonos nyelven beszélnek hozzánk. Ezek a művészi próbálkozások kincsek, ajándékok, jól reprezentálják azt a folyamatot, melynek során az alkotók életük részévé tették a szőtt képeket, megmutatják, illetve megosztják velünk azt az örömet, melyet beleszőttek.

Kérem, őrizzék ezt az örömet minél tovább, és kívánok Önöknek még sok-sok, munkával együtt töltött órát. Kedves vendégeinktől pedig kérem, ha tetszett a kiállítás – és remélem, tetszeni fog -, vigyék tovább jó hírét.

A kiállítás megtekinthető november 30-ig, a hivatal ügyfélfogadási idejében.