2016. április 21., 17:26
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 9 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Sósborszeszes üveg Amerikából, drakulás hógömb Erdélyből, alumínium sajtár a Dunántúlról

A jövőre ötven éves évfordulóját ünneplő szentendrei Skanzen a lázas jubileumi készülődés részeként a közelmúltban számvetést készített az elmúlt évek gyűjtéseiről, kutatásairól – ennek eredményeként született meg a Gyűjtőpontok című kiállítás, melyet április 19-én nyitottak meg a közönség előtt.

A Gyűjtőpontok című kiállítás több szempontból is rendhagyó. A múzeumi tárlatok általában egy-egy téma köré szoktak szerveződni, a Gyűjtőpontok viszont az elmúlt öt év kutatásaiból ad ízelítőt, így meglepő kiállítási darabok kerültek egymás mellé.

Nemcsak a tárgyak, de a bemutatott a kutatási területek is újdonsággal szolgálnak a nagyközönség számára, aki megszokták, hogy a néprajztudomány a 19. századi – 20. század eleji magyar paraszti kultúra tanulmányozásáról szól. A szabadtéri muzeológiában mára megjelent mind a tematikai, mind a térbeli, mind időbeli kiterjesztés szükségessége. Vagyis már nemcsak a paraszti életmódot kutatják, és nem csak az ország területén, hanem a vizsgálódások hatókörébe került a határon túli, sőt, a világban szétszóródott magyarság építészete és életmódja is. Így kerülhetnek a kiállításban az a készülő Erdély-tájegység üvegritkaságai, míves, festett faládái mellé mellé a századforduló környékén Pennsylvaniába kivándorolt magyarok „burdosház”-ának (értsd: boarding house) és vegyesboltjának csodával határos módon fennmaradt berendezése; magyar feliratú sósborszeszes üveg, bányászsapka, gramofon, mahagóni pénztárgép.

Manapság már az 1950-es, 60-as évek életmódja is bekerült a néprajz látókörébe, hiszen a legújabb generációk számára ez a korszak már az a múlt, amelynek tárgyaival, életmódjával már most sincs alkalmuk olyan módon találkozni, mint a mai középkorúaknak, akik a nagyszülőknél esetleg még láthattak alumínium ételhordót, hímzett konyhai falvédőt.

„Így gyűjtünk mi” mottóval azt is megmutatják a skanzenesek, hogy minden tárgy mögött hús-vér ember és saját történet rejtőzik. Megmutatják a néprajzos izgalmát, aki egy különleges tárgyra bukkan, a tárgy gazdáját, aki a tárgy révén a saját életébe is betekintést enged a múzeum dolgozói számára, a lelet hazaszállítását, aprólékos munkával történő konzerválását, méltó elhelyezését a gyűjteményben.

A Gyűjtőpontok kiállítás október végéig látogatható.