Gyertyagyújtásra - www.szentendre.hu
2017. december 4., 16:48

Néhány évvel ezelőtt kezdődött meg ez a szép, hagyományteremtő esemény, hogy advent vasárnapjain összejönnek a város lakói, egy meghitt együttlétre, amelyen meggyújtjuk az adventi koszorún az aktuális gyertyát. Itt szeretnék köszönetet mondani az ötlet szerzőjének, Lehoczky Jánosnak, aki abból a megfontolásból hozta össze az embereket, hogy tudjunk közösen együtt örülni, készülni, ünnepelni. A tapasztalat azt mutatta, hogy nagy igény van erre az együttlétre, találkozásra. Ezt tesszük ma is, advent első vasárnapján.

GyertyagyújtásraMit jelent az advent, vetődik fel a kérdés az emberben, mire is készülünk, mi az, amit szeretnénk megtapasztalni? Az „advent” latin szó, amely szó szerint „eljövetelt” jelent. A kereszténység Jézus eljövetelének a felkészülő időszakát jelölte ezzel a szóval. Gondolom, hogy legtöbbünkben megvan az a gyermekkori emlék, amikor izgalommal vártuk a karácsony ünnepét, és kérdezgettük a szüleinktől, hogy „Hányat kell még aludnunk karácsonyig?”. Valljuk be őszintén: ez a várakozás izgalma az ajándékok utáni vágyból születtek. De úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes volt. Örültünk a meglepetésnek, az ajándéknak, mert szeretetet éreztünk mögötte. Talán csak felnőtt koromban vetődött fel a kérdés, hogy miért is ajándékozunk karácsonykor? Szép volt a felismerés számomra, hogy igazából Jézus az ajándék a világnak, Ő született meg, Ő jött el közénk, hogy megváltson bennünket.

Adventnek három szintje van, mely átélteti bennünk a készületet és a várakozást. Az első szint visszavezet bennünket Jézus születése előtti korba, és elmondja nekünk, hogy milyen hatalmas várakozás volt a zsidó népben a Messiás eljövetele miatt. Ez a várakozás vegyült egy igazi változás utáni vággyal, hogy más legyen az életük, hogy jobbak legyenek az emberek, gondoljunk csak Keresztelő Szent János idejére, aki meghívta ezeket az embereket az igazi bűnbánatra. Ez az Emlékezés ideje.

A második szint megélteti velünk ennek az évnek a karácsony ünnepére való felkészülés idejét. Ez tartalmazza az ajándékozás kigondolását és megvalósítását, hogy mit adjunk a szeretteinknek. A háziasszonyoknak pedig az otthonuk díszítésének, illetve az ünnepi ételek kigondolását, és elkészítésének a feladatát. Ezt mind lehet nyűgként és teherként megélni, de lehet a szeretetünk kifejezésének az örömeként is átélni. A hívő ember pedig ebben az időben igyekszik többet törődni a szeretteivel és az Istennel való kapcsolatával is. Ez a Ráhangolódás ideje.

Végül van még egy szint, amely átgondoltatja velünk, hogy az életünk utolsó pillanatában lesz egy nagy találkozás magával az Istennel. Az adventban van egy ilyen vonulat is, mely átgondoltatja velünk az életünk minőségét. Milyen az életem, van-e benne érték, tudok-e igazán szeretni, mit tudok most felmutatni, stb.? Ezt így nevezhetjük: A készület ideje.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék mindnyájuknak nagyon áldott, tartalmas adventi időszakot kívánni.

 

Blanckenstein György plébános