Vendégünk: Adamis Anna

Valamikor – a legendás hatvanas években – elindult egy leány Szentendréről. Szép hajú, kék szemű, érzékeny és okos. Azóta mindenki megismerte a nevét, szövegeit, dalait énekli a ma­gyarul tudók apraja-nagyja. Október ötödikén Adamis Annával tölthetett egy érdekes estét a szépszámú érdeklődő.

Az est házigazdája, Perjéssy Bar­nabás beszélt először osztálytársáról, érettségi emlékeikről. A tizenegyedik évfolyamosok pedig műsorral készültek, amelyben bemutatták Adamis Anna eddigi életútját és műveit.

A Felvidékről kitelepített családjával költözött három­évesen a városba. Itt végezte az általános iskolát, és a Móricz Zsigmond Gimnázium formalitásaihoz, kemény követelményeihez gond nélkül alkal­mazkodott. Sportolt, úszott, re­mekül rajzolt és gyakran jelentek meg írásai a helyi és iskolai lapokban. A kitűnő érett­ségi eredmény a jogtudományi karra röpítette, s ezzel párhuzamosan tagja lett az Egyetemi Színpadnak. Így nyilatkozott ezekről az évekről: „Hat évig játszottam olyan darabokban, amelyet a zseniális Ruszt József rendezett. Római jogot hallgattam délelőtt az egyetemen, aztán rohantam próbálni egy Shakespeare darabot…” Játszott zenés darabokban is, többek között az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája főszerepét is. Lehetett volna színész, lehetett volna jogász; a zenét választotta. Az egyre népszerűbb Omega együttes dalszövegeit írta, akik első nagylemezüket Angliá­ban adták ki, mert a hazai lemezkiadó cég nem bízott a sikerben. Az angol nyelvű dalfordításokat is ő készítette. Talán nem közismert, hogy Adamis Anna kétnyelvű költő: több mint száz angol nyelvű verset is írt. Egy kaliforniai egyetemi folyóirat egyik számában három európai költő műveit közölte: Stéphane Mallarmé, Samuel Beckett és Adamis Anna verseit. Az Omega után az LGT-nek írt dalokat, majd a nagy áttörés 1973-ban a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a legen­dásan szép dalokkal, amelyeknek zeneszerzője Presser Gábor. A Vígszínházban négyszáz előadást ért meg, 1985-ig játszották; tizenegy ország, huszonhat színháza mutatta be. (Tavaszra újra műsorra tűzik a Vígben!) A 80-as évektől alkotópályája keve­sebb nyilvánosság mellett folytatódott. Gyerekeknek szánt dalai Tintás ujjak címmel jelentek meg, és színészekkel: Ruttkai Évával, Darvas Ivánnal, Bács Ferenccel dolgozott együtt. Közös lemezeik varázsát az adja, hogy a vers­szö­vegeket tudatosan összhangba hozta a színészek egyéniségével, érzésvilágával.

A műsor legszebb pillanata az volt, amikor a megremegő hangú, az Álomarcú lányt éneklő diáklányhoz odalépett és bátorítóan átkarolta. Kedvesen válaszolt a sok-sok feltett kér­désre, és rendületlenül dedikálta a Képzelt riport ismerős sárga borítóját.

Az estet a Móriczos Öregdiákok Egyesülete nevében Marosvölgyi Lajos, Adamis Anna egykori osztályfőnöke szervezte, és a „nagy generáció” tagjai visszaidézhették ifjúságukat a mai móriczos tanárok segítette éneklő, vers­mondó gimnazisták műsora kapcsán. Mi az, ami eltüntette a jelenlévő négy generáció közti különbségeket? Az a remek zene, a magyar rock, amelynek élő klasszikusa Adamis Anna.

Őzi