Egésznapos ünnepi programmal emlékezett az 1848-1849-es forradalomra és szabadságharcra a város. A zsúfolásig megtelt Díszterem közönsége vastapssal jutalmazta a Szent András Általános Iskola diákjainak felemelő előadását. Fülöp Zsolt polgármester a nagy elődök példáját idézve a közjó közös keresésére biztatta a hallgatóságot, és arra, hogy egymást támogatva építsenek egy új Magyarországot.

 A városi hagyományoknak megfelelően a március 15-ei városi megemlékezés már reggel, a Sztaravodai úti köztemetőben elkezdődött. Petzelt József mérnök, honvéd alezredes sírjánál koszorúztak a város vezetői, szentendrei társadalmi szervezetek, pártok és oktatási intézmények képviselői.

Ezzel egyidőben a kisgyermekes családokat kokárda- és zászlókészítő workshop várta a Ferenczy Házban.

A hivatalos, városi ünnepség az esős idő miatt a Fő tér helyett a Városházán volt. A Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság katonazenekara a Városháza előtt muzsikálva minden érdeklődő számára egyértelművé tette, merre érdemes indulnia. A 11 órai kezdésre érdeklődőkkel telt meg a Díszterem földszintje és karzata is. Az eseményt jelenlétével megtisztelte Lukiján budai metropolita, magyarországi szerb ortodox egyházi vezető.

Fülöp Zsolt polgármester beszédének elején Ábrányi Emil, a jeles XX. századi szentendrei költő Március Tizenötödikén című verséből idézve arról beszélt, hogy 1848. március 15. határon belül és kívül az egyik legszebb, legnemesebb ünnepe minden magyarnak, amelyet a tavaszhoz hasonlóan nem ununk meg soha.

„Ez a nap nem volt és nem lehet a megosztás, a magyart magyarral szembeállítás ünnepe, hiszen az 1848-hoz vezető út, a reformkor, a nemzeti összetartozás eszméjének, és a nemzetért felelősen cselekedni gondolat születésének időszaka” – emelte ki a polgármester. Ezt a gondolatot folytatva később hozzátette: „Feladatunk ma ismét a nemzeti közös jó keresése mellett a közös célokért és egymásért cselekvés, a közös szolgálat, kinek-kinek hivatása szerint. Szolgálat akkor is, ha orvosok vagyunk, vagy tanítók, tanárok, ha vállalkozók vagyunk, kétkezi munkások, ácsok. Akkor is, ha szociális gondozók, rendőrök, régészek, művészek, vagy éppen hivatali dolgozók vagyunk. És akkor is, ha városvezetők, vagy országvezetők vagyunk.”

A beszéd végén felidézte azt az irodalomtörténeti hagyományt, mely szerint a Nemzeti dal első sora először „Rajta magyar… volt”, de Petőfi egyik barátja meggyőzte a költőt, hogy először talpra kell állítani a magyart, és csak azután lesz képes új irányba indulni a nemzet. „Most is először talpra kell állnunk, majd közösen egymás kezét fogva indulni az új Magyarország felépítésére. Miért? Értük: gyermekeinkért, unokáinkért!” –zárta beszédét a fellépésre váró diákokra pillantva Fülöp Zsolt.

A Szent András Általános Iskola 6. osztályos tanulói „Emléke sír a lanton még…” címmel történelmi játékot adtak elő. A korabeli dokumentumok, egyebek mellett titkosrendőrök beszélgetései alapján készült összeállítás a forradalom és szabadságharcot követő megtorlás időszakát idézte fel.

A záró jelenetben a diákok A walesi bárdok balladai sorait tolmácsolták közösen, majd – a „Ha én rózsa volnék” dallamára – Ady Endre felszállott a páva című versét énekelték.

Az elvszerűség és az erkölcsi tisztaság értékeit felmutató előadás, a diákok meghatóan szellemes és kedves alakítása az első perctől az utolsóig magával ragadták a közönséget. Hosszas vastaps jutalmazta a produkciót. Fülöp Zsolt közösségi oldalán egy rövid videó közzétételével rögtön a műsor után megköszönte a diákok és a felkészítő tanárok munkáját.

A városházi programot követően a Petőfi Kulturális Egyesület szervezésében a Templomdombon, a Petőfi-szobornál volt koszorúzás, majd a Vasvári lakótelepen a Teátrum Lakóközösség hagyományőrző ünnepségének keretében. Szarvas Rita, a Ferences Gimnázium mesterpedagógusa idézte fel Vasvári Pál életét, szónoki erényeit és hősies szerepvállalását méltatva.

A tanárnő emlékeztetett Vasvári Pál halálának kegyetlen körülményeire és arra a kevesek által ismert történelmi tényre, hogy Petőfihez hasonlóan sírjának helye ismeretlen, így az utókor a hála virágait sem Vasvári sírján sem helyezheti el.

A tavalyi első megemlékezés után idén is volt 48-as hagyományőrző bemutató a Kálvária út végén épült székelykapunál.  A Petzelt József Hagyományőrző Egyesület nyargaló tüzéreinek és a Szent Mihály Lovas Bandérium – Radetzky Huszár Egyesület lovas huszárainak  – Lakásuk volt paripájok háta című – látványos, történelmi ismeretterjesztő produkciója a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt nagy tetszést aratott.

Az ünnepi program a P’Art Moziban zárult: este hét órától a Szirmok, virágok, koszorúk című magyar filmdrámát láthatták az érdeklődők.

(Fotó: Isza Ferenc / Szentendre.hu)