2014. január 29., 21:24
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 10 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

​A cím hallatán biztosan sokan felkapják a fejüket. A kerékpározás az egész országban terjed és mindenütt egyre több bicikliút épül, hát akkor ki ne engedélyezné!

Főleg ebben a sportszerető városban, ahol szintén kiterjedt kerékpárút-hálózat van! És mégis. A baj komoly. Az alábbiakban ki fog derülni, hogy a cím valós problémát takar, amelynek megoldása egyre égetőbb mind Szentendrén, mind az egész országban.

A kerékpározás ígérete

A kerékpár nagyszerű találmány: használója nem szennyezi a környezetet, nem zajos, nem rongálja az utakat, kis helyen elfér, emellett hozzájárul az egészség megőrzéséhez, erősebbé, vékonyabbá és fittebbé tesz. A legolcsóbb és rövid távon a leggyorsabb közlekedési eszköz, de lehet vele kirándulni a természetbe, eddig fel nem fedezett helyekre eljutni vagy hétvégi családi túrákat teljesíteni és természetesen sportolni is. Az országúti kerékpározás, mint sportág, több mint 100 éves múltra tekint vissza. Franciaországban olyan népszerű, mint a foci, Olaszországban pedig a kerékpárversenyző „szent” embernek számít, de Európa legtöbb országában régre visszanyúló hagyományokkal rendelkező, patinás és nagy tömegek által űzött sportágról van szó. A kerékpározás az utóbbi években Magyarországon is ugrásszerű fejlődésnek indult. Van aki munkába, iskolába jár vele, vannak, akik túráznak, s vannak, akik rendszeresen edzenek és versenyszerűen sportolnak.

A kerékpárutak Szentendrén és az országban

A döntéshozók a megnövekedett igényeket kerékpárutak építésével igyekeznek kielégíteni. Ugyanakkor a bringázók védelmére hivatkozva egyre több helyen tiltják meg a kerékpár közlekedést. A KRESZ szerint, ha van bicikliút, akkor kötelező azt használni. Az országban és Szentendrén is az a gyakorlat alakult ki, hogy nemcsak közvetlenül  itt, hanem azokon az útszakaszokon is megtiltják a kerékpározást, ahol valahol a közelben található bringaút. Aki fél a forgalomtól, annak ez nem jelent különösebb problémát, mert ő úgyis a kerékpárutat választaná, még akkor is, ha az csak kerülővel érhető el. Egyre többen vannak azonban olyanok is, akik a kerékpárt sporteszköznek tekintik, rendszeresen edzenek, amatőr vagy hivatásos sportolók és hazai, ill. nemzetközi maratonokon, versenyeken vesznek részt. Nekik a kerékpárút nem jó választás, számukra ez nem jó megoldás. Nem azért mintha egy kis kerülő gondot okozna számukra, de nem is amiatt, mert szeretnek a forgalomban tekerni, hanem azért, mert a kerékpárutak – még a legjobbak is – sportolásra alkalmatlanok.

A kerékpárutak nem sportcélra épültek

Aki járt már Nyugat-Európában és látott kerékpárosokat edzeni az tudja, hogy a kerékpárút nem is erre való. Egy sportcélú bringás országúti kerékpárral egyénileg legalább 30 km/h, csapatban pedig akár 40-50 km/h-s sebességgel is haladhat sík terepen és akár 100-200 km-es távot is teljesíthet egy alkalommal. Józan ésszel is belátható, hogy ilyen táv, ilyen tempóban kerékpárúton nem lehetséges.

A kerékpárutakat max. 20-30 km/h-s sebességre tervezik,  keskenyek, éles kanyarokkal tarkítottak és jellemzően nyugodt tempóban tekerő, egymással beszélgető bringások veszik igénybe. Sokszor használják a gyalogosok is, a kocogók, a kutyát sétáltatók vagy éppen a babakocsit toló kismamák. Ide bekényszeríteni egy csoport versenyzőt több, mint felelőtlenség! Ez amellett, hogy tönkreteszi az edzéseinket rendkívül veszélyes is. Ezen a szinten a kerékpárút már sokkal veszélyesebb attól, mintha a főúton tekernénk. Aki ebben kételkedik, annak itt van még öt érv.

1.) A kerékpárutakat olyan heterogén közönség veszi igénybe, hogy ott sokkal nagyobb sebességkülönbségek alakulnak ki, mint a közutakon. Egy gyalogos és egy sportcélú bringás között pl. akár 10-szeres sebességkülönbség is lehet. Ugyanakkor egy autós és egy jó tempóban haladó, gyakorlott biciklis között városban legfeljebb 1-2-szeres.

2.) A keresztirányú forgalom. Az autósok a legritkább esetben adják meg az elsőbbséget a kerékpárúton haladó bringásnak és ebből számos baleset származik. Ez még olyan bicikiiutakon is állandó jelenség, ahol a kerékpárosnak van elsőbbsége. Még mindig többségben vannak azonban azok a kerékpárutak, ahol a bringásnak minden mellékutca keresztezésénél meg kell állnia elsőbbséget adni és/vagy leszállnia és áttolni a bringát a zebrán.

3.) A bicikliutak országos szinten még a közutaktól is sokkal rosszabb minőségűek.

4.) A kerékpárutak össze-vissza épülnek. Sokszor a semmiből a semmibe vezetnek és/vagy nem lehet elérni őket normálisan a kapcsolódó közútról.

5.) A kerékpárutak rövidek. Egy 40-nel haladó sportoló nem fog 3-400 méteres szakaszokért le-fel menni a kerékpárútra. Autóval sem mennénk le folyamatosan a sztrádáról egy hosszú úton 1-1 km-es szakaszokért. Sorolhatnám még az indokokat. Összefoglalva: a kerékpárutak nagy többsége sportolásra alkalmatlan és ha mégis sportcélra használjuk az minden fél számára nagyon veszélyes.

A megoldás

A megoldás rendkívül egyszerű és gyakorlatilag egy fillérbe sem kerül. Ne legyen kötelező a kerékpárút használata, vegyék le a tiltótáblákat és engedélyezzék a kerékpározást a főutakon és az országutakon is. Aki a bicikliúton érzi magát nagyobb biztonságban az mehessen továbbra is ott, aki viszont az országúton, az pedig hadd használja azt. Aki számára a kerékpárút veszélyesebb, mint egy főút az már olyan komoly bringás, hogy nagyobb rutinnal rendelkezik a forgalomban, mint számos autós. Többségük több km-t teljesít egy évben, mint amennyit más autóval megtesz.

A sport nem bűn

Szentendrén, de az ország más részében is mindennapi gyakorlattá vált, hogy a rendőrség bünteti azokat a bringásokat, akik nem a kerékpárúton haladnak. Nem olyan régen Szentendrén történt meg az a botrányos eset is, hogy londoni olimpikon kerékpárversenyzőnket, Benkó Barbarát is megbírságolták a rendőrök azért, mert szokásos edzése során nem a bicikliutat használta és balra kanyarodáskor nem a zebrán tolta át a kerékpárt! (Barbi egyébként ekkor a Világkupa 1. helyén állt összetettben és épp a következő versenyére készült.)

Úgy gondolom, hogy a sportoláshoz mindenkinek joga van. Minden sportágra igaz, hogy az élsport és az ott látott példaképek csábítják a gyerekeket arra, hogy ők maguk is sportolni kezdjenek. És fordítva is igaz: utánpótlás és tömegsport nélkül nincs élsport sem. Szentendre számos bringás edzőkör és úti cél tranzitállomása. A Dömörkapu, Pilisszentlászló és Pap-rét felé vezető utak csak a 11-es főútról lekanyarodva érhetőek el. (Az a kerékpárút, amit kanyargós utcákon, kockakövön és éles 120 fokos kanyarokkal kijelöltek még a túrázóknak is életveszélyes nemhogy országúti kerékpárral.) Úgy véljük, hogy Szentendrén, de az országban sehol sem normális az az állapot, hogy a sportcélú bringások edzéseit ellehetetlenítik és a kerékpárútra kényszerítve őket minden felet potenciális balesetveszélynek tesznek ki vagy éppen a rendőrség rendszeresen megbírságol mindenkit aki sportolni szeretne. A sport nem bűn, hanem a kitartás és az egészséges életmód mellett egymás tiszteletben tartására is nevel. Ezt szeretnénk elérni mi is a fent említett megoldási javaslatunkkal. Ha Ön is egyetért ezzel a törekvéssel, akkor kérjük, hogy az alábbi lehetőségek valamelyikével támogassa azt:

Kétféleképpen lehet támogatni a kezdeményezést.

1. Interneten terjeszthető google-s változat

Kitöltése kb. 30 másodpercet vesz igénybe, ez nagyon praktikus és rendkívül gyorsan terjeszthető:

INTERNETES ALÁÍRÁSGYŰJTŐ ÍV

2. Hagyományos papíralapú változat

ALÁÍRÁSGYŰJTŐ ÍV

Az aláírásgyűjtő ívek még a Balázs és a Kerékmánia kerékpár üzletekben is megtalálhatóak.

Bővebb információ: Vörös Csaba
voros.cs@gmail.com
06-70-526-3972