Elhunyt Dr. Szilárdfy Zoltán - www.szentendre.hu
2018. január 9., 11:32

Elhunyt Dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész, áldozó pap, életének 80. évében, hosszú, türelmetlenül viselt szenvedés után. (Zoltán atya saját megfogalmazása.) Végakaratának megfelelően a Pomázi Szent István Király Római Katolikus Templomban 2018. január 13-án, szombaton 11 órakor kezdődő gyászszertartás után kísérjük végső nyughelyére, s helyezzük örök nyugalomba a pomázi „új” temetőben (Ravatalozó utca 16) lévő családi sírba.

Szilárdfy Zoltán atyát, jó barátomat, a mellékelt gyászjelentés közzé tétele alapján  magához szólította teremtője.  Zoltán atya művészet történész, egyetemi tanár (Pomáz szülöttje) Szentendre körzetében, és országosan is ismert értékes katolikus papként is szolgálta Istenét. Hosszú, fájdalmas betegsége alatt számos verset írtam hozzá (kérte is tőlem), mintegy vers-imaként, gyógyszerként.

Az alábbi verset utolsó napjaiban írtam hozzá, hálásan megköszönte, és kérte, hogy a nagy-nyilvánossággal ismertessem. Én ezúton is ezen kérésének szeretnék eleget tenni. Hiszem, hogy nagyon sokan fogják elolvasni, és emlékezetükben megtartani Zoltán atyát, jó barátomat.

 

Pákolicz Mihály

 

Levél Jézustól

Barátom, a Földön! Közeleg Karácsony!

Sürögtök-forogtok, készültök rá, látom.

Tudom, hogy várjátok, hisz, ha szenvedtetek,

imával kértétek, hogy veletek legyek.

Bocsánatos a bűn, ha csak akkor szólítsz,

midőn bajba kerülsz…, máskor hátat fordítsz.

Ha csak csodát hiszel, ne nézz fel az égre!

Napjaid csodája nem ünnepi mérce?

Gyermekek öröme az első hó láttán!

Öreges boldogság a lesózott járdán!

Bejárók mosolya a fűtött buszokon!

Kérlelő kezeid imára kulcsolom.

Leveled megkaptam (számolatlant láttam),

Mennybéli pihenőm –többek közt– rád szántam.

És nem csalatkoztam. Oly’ ember maradtál,

ki sok rászorultnak magadéból adtál!

S hogy ember maradtál a nehéz időkben,

égi hírcsatornánk méltányolta bőven.

Pedig a kísértés ma százfele vár rád,

s pénzéhes világban mért szegényre szánnád?!

Azt a mákszem-jussot, mely tégedet illet?!

Bíztató, hogy érted, mit az ige hirdet!

Érettem vállalod a nehéz keresztet,

s felebarátodért…! Átléped a percet,

melyet a sátán küld vigasztalásodra…

Figyel-e az Ördög hívő -Tamásokra?!

A külső szemlélő csak s mert nem lát beléd

– hallott ezt-azt rólad -, s rajtad tartja szemét.

Én is rajtad tartom, bízva a lelkedben,

szeretet-virágtól szépülő kertedben.

Hiszek benned, ember! S közeleg karácsony!

Születésem napján mindazt felajánlom,

amit Istenfia az emberért tehet!

Nem kérek mást érte: Isten-szeretetet.

És ha majd szentestén, karácsonyfa körül

látlak benneteket, s hogy mindenki örül,

s békességben éltek legalább ez egyszer…

Karácsony csodát hoz! Légy hát boldog ember!

Barátom, a Földön! Nézz ki az ablakon

a hótakaróra…! Tisztaságát adom!

S égi karácsonyfán milljó csillag gyullad!

Úgy nézz fél az égre, hogy szemed behunytad!

S tiéd lesz a világ szép s jó ajándéka!

Hittel imádkozzál, s tegyél érte, még ma!