A magyarországi farsanggal egy időben, február elején nyílik Paraszkay György fotókiállítása a Pekingi Magyar Kulturális Intézetben. Ebből az alkalomból kérdeztük a képek alkotóját, a P’art Mozi mindenesét, grafikusművészt és fotográfust.

Hogy kerülnek a busók Pekingbe?

Igazából csak két dimenzióban, nagyméretű fotók formájában. Az „eredetiek” továbbra is csak Mohácson, a hagyományos busójáráson láthatóak.

Értem, de miért éppen busók és miért éppen Peking?

A történet több évre nyúlik vissza. Már évek óta járok Mohácsra a busójárás idején, barátomhoz a mohácsi születésű Horváth Zoltán zenész-borászhoz, a Vujicsics Együttes egykori tamburásához. Zoli maga is aktívan részt vesz a Busójárás előkészítésében, és aktív közreműködőként is. Amikor az UNESCO az eseményt felvette az Emberi Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára, elhatároztam, hogy megpróbálok valamilyen egyedi fotóanyagot készíteni erről az egyedülálló népszokásról.

Gondolom, több ezren fényképeznek ilyenkor, miben áll az Ön képeinek egyedisége?

Robert Capa mondta egykor: „Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel”. Igaz, hogy ő főleg haditudósító volt, de ez ebben az esetben is igaz. Szerencsémre Zoli révén olyan közel lehetek, amennyire csak lehet. A busók reggeli beöltözésénél, a busó szekereken, a máglya és az ágyúk mellett, a kompon, amelyről a koporsót a Dunába engedik, az esti mulatozásokon, szóval igazán testközelben. Az „igazi” busójárás egyébként hétfőn és kedden van, amikor a turisták már hazamentek. A busók ilyenkor felkeresik egymás családjait, meglátogatják az Idősek Otthonát, a bölcsödét, óvodát, iskolát, szóval egymás között ünnepelnek. A kiállítás címe ezért is: Privát Poklade.

Értem. És miért éppen Peking?

Hát ez is több éves történet. 2007-08-ban volt Kínában és Hong Kong-ban a Magyar Kulturális Évad. Szerencsémnek, és Bogyay Katalinnak köszönhetően, ennek lehettem egyik szervezője, és arculattervező grafikusa. Munkám során ismerkedtem meg a Konfucius Intézet fiatal sinológusával, Buslig Szonjával, akit tavaly neveztek ki a Pekingi Magyar Intézet élére. Mivel ők már tavaly rendeztek egy nagy sikerű farsangi rendezvényt, ezért nagy örömmel fogadta ötletemet, hogy mutassuk be ezt az anyagot Pekingben.

Ön is részt vesz a kiállításon?

Az a megtiszteltetés ért, hogy nem csak meghívtak a megnyitóra, hanem egy vetített képes előadást is tarthatok a busójárás „kulisszatitkairól”.

Szentendrén is láthatjuk a képeit?

Én nagyon örülnék neki, ez a város új kulturális vezetésén is múlik, a jelek igen bíztatóak, minden esetre a P’art mozitól már kaptam meghívást. Ezen kívül Mohács és a Római Magyar Akadémia is érdeklődik az anyag iránt.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a kiállításhoz.                                                                                                                                 Solymosi Heléna