2019. november 8., 12:42

Werner Sennyei Tibor Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve című esszékötetét mutatták be a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban az 51 éve elhunyt író halálának napján, november 7-én. A kötet szerzőjével Péterfi Gergely beszélgetett.

Weiner Sennyey Tibor több verses-, esszé-, novelláskötet, kisregény és dráma szerzője. Az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent, 26 esszét tartalmazó kötetében az elmúlt három-négy évben írt esszéi, előadásai szerepelnek. A szerző elmondta, hogy a 71 évesen elhunyt Hamvas Béla igen jelentős életművet hagyott hátra, amit a fontosabb csomópontokon keresztül közelített meg, ellentétben Darabos Pállal, aki az egész életművét dolgozta fel rendkívül alaposan. Hamvas műveit már egyetemista korában olvasta, és szerinte a most megjelent írásait leginkább az iskolai olvasónaplókhoz lehetne hasonlítani. Olyan ember szeretett volna bemutatni, aki nem piedesztálon áll (aminek Hamvas sem örült volna), hanem aki megszólítható, szereti a bort, a szépet és a jót, az igazságot, és nyitott az egész világ felé.

A beszélgetés során szóba került, hogy miért szerette Hamvas az esszé műfajt, hogy az írásaiban fellelhető ellentmondásokat miképpen lehet feloldani, hogy milyen kapcsolatban volt a kortársakkal, hogyan alakult barátsága Weörös Sándorral, vagy konfliktusa Lukács Györggyel.

Werner Sennyei Tibor elmondta, hogy az esszének nincsen hagyománya hazánkban, mondhatni „idegen test”, de Hamvas nagyon szerette ezt a szinte zenei műfajt játékossága, szabadsága miatt, mert nem kötötte a filozófia fegyelme. Hamvas egész életében, folyamatosan tanult, ennek hatására változott szemléletmódja is, ami tükröződik az írásaiban. A kékcédulás választás időszaka előtt elismert író volt, de utána félreállították, és bár később enyhült a helyzet, Hamvas nem tudott, és valószínűleg nem is akart visszailleszkedni. Szerinte, ha valami zavar minket az írásaiban, akkor érdemes először magunkba tekinteni, így keresni az okát, mert az is lehet, hogy nem igazán értettük meg a mondanivalót. Javasolta, hogy olvassuk el legalább kétszer Hamvas teljes életművét időrendben, és hozzátette: reméli, hogy soha nem lesz kötelező olvasmány, érettségi tétel az író munkássága.