2017. április 10., 06:07
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

A Szentendreiek a csúcson sorozat áprilisi plakátján a fiatal fuvolatehetség, Páljános Anna szerepel. Páljános Ervin szobrászművész és Páljános Erika tanító lánya a Szent András Általános Iskolában és a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában kezdte bontogatni szárnyait, ma már a Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola végzős tanulója, s tanulmányait a Zeneakadémián szeretné folytatni.

Miért pont ezt a hangszert választottad?
Általában női előadók szoktak játszani a hangszeren, s a hangján kívül kisgyerekként az is tetszett, hogy szép fényesen csillog.

Hány évesen kezdtél fuvolázni, és kik voltak a tanáraid a zeneiskolában?
Harmadikos koromban, kilencévesen kezdtem fuvolázni Kovács Zsuzsannánál, s amikor kisbabája született, Herczegh Máriánál folytattam, s most végzősként Dratsayné Berényi Beánál tanulok.

Az első versenyedet mikor, hol élted át?
Tízéves voltam, amikor Kaposváron a Jeney Zoltán Országos Fuvolaversenyen bemutatkozhattam. Nem volt jelentős sikerem akkor, mert a döntőbe nem jutottam be, de rá egy évre megrendezték Szentendrén a Pest Megyei Fuvolaversenyt, ahol második lettem.
Onnantól fellendültek a szerepléseim, nagyon megszerettem a versenyeket. Éreztem, hogy jó helyen vagyok a zeneiskolában és jó hangszert választottam. Ettől kezdve gondolkoztam a zenei pályán.

Milyen céljaid vannak a későbbiekben? Az előadó-művészeti pálya vonz, vagy inkább tanár szeretnél lenni?
Elsősorban az előadó-művészet vonz, de nagyon szeretem a gyerekeket is. Ha a kettő egyben összejön, például egy zenekarban elhelyezkedek, lesznek koncertjeim és mellette tanítok, az ideális lenne.

Önálló zenekar alapításán gondolkoztál már, vagy kipróbáltad magad más műfajokban is?
Duóban is játszottam már egy tanszaktársammal, és harmadik éve egy kvartettben játszom az osztálytársaimmal. Nagyon szeretjük, nagyon sok fellépésünk van, legutóbb Baján, előtte Debrecenben jártunk. Ütőhangszerekkel is kamaráztam már: játszottam marimbával, jelenleg pedig egy fuvola-vibrafon darabot tanulunk az osztálytársammal, amit év végén az iskolai záró koncerten fogunk előadni.

Nem okozott nehézséget elszakadni otthonról, és más városba költözni az általános iskola után?
Szerencsére nem, mert a szüleimtől nagyon jó nevelést kaptam, olyan biztos alapot adtak, hogy szépen be tudtam illeszkedni, és nem
jelentett számomra problémát, hogy másik városban, másokkal együtt éljek itt, a kollégiumban. Azért négy év után már nagyon vágyom haza, emiatt is szeretném a Zeneakadémiát a folytatáshoz, hogy közelebb lehessek a családomhoz.

Amikor majd meglesz a diplomád, és tegyük fel, külföldre hívnak, mit gondolsz, könnyűszerrel át tudnál települni más országba?
Igen, nagyon szívesen. Már tavaly hasonló gondolataim voltak, amikor azt terveztem, hogy Ausztriába megyek továbbtanulni, de most nyáron jártam egy kurzuson Romos Zsoltnál, és annyira megtetszett ahogy tanít, hogy elhatároztam, maradok, és a Zeneakadémiát célzom meg.

Lehet, hogy ez nehéz kérdés, de van kedvenc zeneszerződ vagy zeneműved?
Legjobban a romantikusokat szeretem. A felvételire december óta készülök egy Karg-Elert darabbal, nagyon szeretem, a címe Sinfo-
nische Kanzone. Remélem, hogy majd az egész életpályámat el fogja kísérni, mert nekem nagyon sokat jelent.

Amikor marad egy kis szabadidőd, mivel foglalkozol?
Vonattal szoktam hazajárni, ilyenkor nagyon szeretek olvasni, ezen kívül a zenehallgatást szeretem még, a mai popzenék tetszenek, egészen széleskörű a zenei ízlésem.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Tavaly az Elek Tihamér emlékére rendezett X. Országos Fuvolaversenyt megnyertem. Egész évben készültünk rá, s viszonylag sokan, az én osztályomból is négyen indultunk. Izgalmas volt a többfordulós verseny, hogy ki jut tovább, mert reálisan latolgatva az esélyeket, nem volt biztos, hogy mindenki ott lesz közülünk a döntőben. A debreceni zsűrinek azonban annyira megtetszett a kecskemétiek játéka, hogy az első három hely a miénk lett. Ez is alátámasztja a döntésemet, hogy érdemes volt ebbe az iskolába jönni. A tanáraimnak nagyon sokat köszönhetek, és nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől, akik mindig segítettek a zenei pályán.