2020. február 13., 18:13

A hónap műtárgya februárban ef Zámbó István: Szentendrei látkép című alkotása. A kép a Városháza földszintjén, a lépcsőfordulóban látható. Ef Zámbó István munkáival a hivatal több pontján találkozhatunk a következő hetekben, a művész volt a vendége a hagyományos Művészteának is. 

ef Zámbó István: Szentendrei látkép, 2016-17.
olaj, farost, 90 x 120 cm
Fotó: Deim Balázs FMC

ef Zámbó István nem csak egy szentendrei képzőművész. Több mint 50 éve a város művészeti életének aktív, alakító tagja. Zenekarának, az A. E. Bizottság „örömzenéjén” több nemzedék nőtt fel. A Vajda Lajos Stúdióban, taggá lenni a fiatal művészek számára még mindig etalon, és ef Zámbó a mai napig aktív alkotó és fellépő művészként vesz részt az 1972-ban, a barátaival megalapított egyesület mindennapi életében. Számos performatív műfajban is otthonosan mozog, filmeket készít, szobrokat, designtárgyakat épít, kiáltványok, manifesztumok kísérik munkásságát. Legendássá vált rendszeres akciói voltak a szentendrei Szabadtéri Tárlatok, és a Fő téri Nalaja Happening.

Amikor története elkezdődött, 19 évesen Üzenet a huszonegyedik századból címmel naplót vezetett, amelyben vázlatok, versek, képek szerepeltek, s az oldalakon már akkor megmutatkozott abszurd, formabontó gondolkodása, váratlan képzettársításai. Életét áthatja a művészet, magát ösztönös alkotónak tartja, de rendkívül tudatosan használja a vajdai, kornissi örökséget, a montázstechnikát, Barcsay rajzos komponálásmódját, Deim Pál bábuját. Műveit sajátos, popos szimbólumokból építi fel, amelyek többnyire szabályos kompozícióba rendezi el a képmezőkben. A Szentendrei látkép a homogén felületeket kitöltő, tobzódó színeivel szinte enciklopédiája ezeknek az emblematikus ’efzámbói’ motívumoknak. A felhasznált jelképek együttesen egy csak rá jellemző szürrealista-neodadaista művészi univerzumot teremtenek.  Műveit az elmaradhatatlan játékosság és irónia hatja át, és persze az erotika, „ami mindig középen van”. Meghatározó elemei az emberi alak, a mindenható DNS, a szeretett otthont jelképező pirostetős ház, a templomtorony, a pöttyös labda és a koporsó, az élet és a halál egységének kifejezői. A biztonságot jelentő falak között, az ablakból kitekintő varrott testű bábuk a sebezhetőséget jelenthetik, a settenkedő leopárd a szabadság és azzal együtt a létért való küzdelmet szimbolizálhatják, a repülő házak, a templom a múló időre utalhatnak. A gazdag motívumrendszer jelentéstartománya azonban nem kötött, a kép mindenkori szemlélője számára nyitva marad.

Muladi Brigitta

ef Zámbó István 1950. január 3-án született Salgótarjánban.

Autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia).Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának a Vajda Lajos Studiónak, és a hazai alternatív rock zene kultikus zenekarának, a Bizottság Együttesnek az alapítója. A Szentendrei Szabadtéri Kiállítások (1968-1978) és a Performance és Nehéz Zenei Fesztiválok (2003-2008) szervezője. 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, kül-és belföldön. / Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig gyűjtemény Aachen (Németország), Västerås Konsthal (Svédország), Nünberg Stadtmuseum Grafikai Gyűjtemény, Szentendrei Ferenczi Múzeum, Székesfehérvár István Király Múzeum, Kaposvár Rippl-Rónai Múzeum stb.

Fontosabb egyéni kiállításai:

  • 1978. Grand Palais, Párizs • 1984. Püski Könyvkiadó New York • 1985. Galerie Mensch, Hamburg • 1987. Xantusz János Múzeum, Győr • 1990. Konsthal Södertälje, Stockholm,Upsala, Västerås (Sveden), István Király Múzeum, Székesfehérvár • 1992. Salgótarjáni Rajz Biennále, Nógrádi Történeti Múzeum • 1996. Művésztelepi Galéria. Szentendre • 2000. Erdész Galéria, Szentendre • 2001. Galéria 1900. Budapest Galéria (3 Karma).
  • 2003. Párizs Gallery Escape Cinko • 2004. Budapest, MU Színház. Gödör Klub (Anyag az anyagban). Székesfehérvár, Pátzay Terem • 2005. Budapest Light & Loft Galéria, Nyíregyháza, Pál Gyula Terem.
  • 2006. Budapest, Bartók 32 Galéria • 2007. Kecskemét, Kortárs Galéria • 2008. Veszprém, Művészeti központ; Home Galéria, Budapest (efzámbó 59)• 2009. Szeged, Reök Palota. Balatongyörök, Városi Galéria. Bp. Zöld Galéria. Pécs, Nemart Galéria • 2010. Missionart Galéria. Komárom, Erőd Galéria • 2011. Szentendre, Barcsay Gimnázium. Bp. Műcsarnok (Bizottság Kiállítás) • 2013. Esztergom, Kaleidoszkóp Ház.
  • 2015. Bp. Palota Galéria, Csokonai Művészeti Központ (Anyagon Kívül). Dunaharaszti (A pavilion). Veszprém,

Dubniczay-palota • 2015. Debrecen, Csokonay Gimnázium • 2015. Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeum

  • 2016. Szentendre, Ferenczy Múzeum (A gyönyör visszhangja) • 2016. Budapest, Kolosy tér, Civil ház
  • 2016. Eger, Kepes Intézet • 2017. Sárospatak, Képtár • 2017. Jászberény, Művelődési ház • 2018. Esztergom, Rondella Galéria • 2018. Debrecen, Belvárosi Galéria • 2019. Esztergom, Rondella galéria • 2019. Zamárdi, Strandfesztivál, Konténer Galéria • 2019. Baja, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar

 

Díjak:

  • 1990. Képző-és Iparművész Szövetség díja, V. Országos Rajzbiennále, Salgótarján • 1990. XX. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. Salgótarján Város Tanács díja • 1996. Magyar Alkotóművészek Egyesülete Képzőművészeti Tagozat díja. VIII. Országos • Rajzbiennále Salgótarján • 1997. Művelődési és Közoktatási Minisztérium festészeti díja. (Budapest Vigadó Galéria Fehér képek) • 2000. Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj • 2006. Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje • 2010. Munkácsy Mihály Díj