A belváros legismertebb pontjain helyi művészek – Deim Pál, Ficzere Kyru, Regős István és Anna, Jávor Piroska, efZámbó István, Aknay János és Paraszkay György – alkotásaival hét molinó ünnepli az idén tizedik évébe lépett városi mozit. A szentendrei homlokzatokon nyílt rendhagyó tárlatot július 18-án avatta fel Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester a felkért művészek, a mozi vezetői, a mozibarátok és érdeklődők társaságában.

A P’Art Mozi stábja a város neves alkotóit kérte fel, hogy készítsenek a jubileumi alkalomra egy-egy molinót. Valamennyien filmrajongók, s régóta kötődnek mozinkhoz, kiállításaikkal, beszélgetések résztvevőiként, tervezőként mind hozzájárultak a művészmozi színvonalához. Az ünnepi molinóavatón a belvárosi séta minden állomásánál Gyürk Dorottya mutatta be a tervező művészt, s Mile Ferenc klarinétjátéka gazdagította a remek hangulatot. Választása – nem véletlenül – filmzenékre esett, így kapott új értelmet például a Csillagok háborúja egyik örökbecsű darabja is a szentendrei macskaköveken.

A molinóavató séta az Apor-hídtól, az Adria étteremtől indult. Itt látható a patakpart melletti homlokzaton Deim Pál festőművész mozi-ihlette alkotása. A Munkácsy-, Kossuth-, Pro Urbe, Prima Primissima és még tucatnyi művészeti díj birtokosa lokálpatriotizmusáról is jól ismert a városban, örömmel ajánlotta fel alkotását a mozi ünnepére. A moziban rendszeres látogatója Török Katalin művészeti író várostörténeti sorozatának, illetve a Műgyűjtők és Mecénások sorozatban mint műgyűjtő is bemutatkozott a közönség előtt.

Az ünneplőket a P’Art Mozi plakátjával feldíszített városnéző kisvonat vitte a következő helyszínre, a Dumtsa Jenő utcai Csokibolt kapuja elé. A népszerű édességüzlet homlokzatát, logóját, színeit ugyanúgy, ahogy a mozi belső tereit, Kyrunak köszönhetjük, aki az arculattervezés mellett grafikus, gyermekkönyv-illusztrátor, s mostanában a Kacsakő Bisztró előtti, hétvégi kavicsfestések aktív szervezője. A moziban rendszeresen szervez családi és gyerekprogramokat, a legutóbbi rendezvénye, a „Vízparty kreatív party” után a nyár végén ismét érdekes programot tervez a Duna-partra.

A főutca után folytatódott a séta a Fő térig, ahol a Regős művészházaspár molinója köszöntötte az ünneplőket, valamint a mindent lelkesen fotózó turistákat. Regős István és Anna, a Palmetta Dizájn Galéria tulajdonosai a kertmoziért lelkesednek – talán egyszer ez is megvalósulhat a moziépület udvarán! Addig érdemes gyönyörködni a Képtár falán István festményében, melyen a lombos fák előtt világló vidám lámpák fölötti fénypászma Anna textilmunkájára világít rá.

A Dunakorzóra kanyarodva Jávor Piroska festőművész vidám kompozíciója állít meg: ahogy festményein gyakorta visszatérő motívumok a számok, itt a két kéz mutatja a mozi évtizedét, s a figyelő szem önmagáért beszél. Szentendre híres rózsaszín házának kissé vedlett homlokzatán is pompásan érvényesül a kép üzenete. „Piroska rendszeresen látogatja a filmklubok vetítéseit, de a beszélgetéseken sosem marad ott. Nem szívesen vegyül nagy társaságba, ezt inkább meghagyja férjének, Asszonyi Tamás szobrász és éremművésznek, aki kiváló intellektusa és humora okán, hamar a társaság középpontjává válik. Piroska jelmondata: Jótékony magány. Elvonultan dolgozik, ilyenkor nem szabad zavarni, és ezt még a nagyszámú unoka is tiszteletben tartja” – foglalta össze a művész habitusát Gyürk Dorottya a megnyitón.

„Azért is örömteli számomra ez a mai molinó-séta, mert a szentendrei művészet legjobb, legeredetibb időszakát idézi fel. A 60-as évek végét, a 70-es évek elejét, amikor a művészet először jelent meg köztereken, természetesen, magától értetődő módon, mintha mindig is így lett volna, fricskát mutatva a merev, korlátolt, túlszabályozott kádári kultúrpolitikának”  – kezdte köszöntőjét Gyürk Dorottya a következő helyszínen. EfZámbó István molinója a Dunaparti Művelődési Ház homlokzatán összegzi munkáinak legjellegzetesebb motívumait: a kígyót, a piros hóembert, a lépegető kalapácsot, a körtét. A pöttyös labda jól rímel a DMH kőkapujára illesztett kőgömb-pótló kislabdára. EfZámbó István is egyike a moziban kiállító és beszélgetéssorozatban résztvevő művészeknek, együttesével, az efZámbó Happy Dead Banddel is fellépett itt.

A molinó-séta utolsó állomása maga a moziépület volt, ahol Aknay János Pro Urbe, Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész színgazdag, konstruktivista zászlósmolinója és Paraszkay György grafikus és fotóművész molinója fogad, melyen filmcsíkok strigulázzák a mozi elmúlt tíz évét. Aknay János életmű-kiállítása nemrég volt látható a mozi galériáján, s 60. születésnapja alkalmából portréfilmjét vetítette a mozi. „Ő az a szentendrei festő, aki a legtisztább szentendrei képzőművészeti hagyományt viszi tovább Barcsay-tanítványaként, melyben dominálnak a szentendrei városképi elemek. Aknay máig az egyik legszentendreibb festőnk. Szentendre nélkül nincs Aknay, de mára elmondhatjuk, hogy Aknay nélkül nincs Szentendre, emblematikus festőjévé vált a városnak – mutatta be az alkotót Gyürk Dorottya, majd folytatta Paraszkay György molinójánál gondolatait: „Paraszkay György sorsa már születése pillanatában megpecsételődött, hiszen a Toldi Mozi épületében született, gyermekkora jó részét a moziban és annak gépházában töltötte. Operatőrnek készült, végül grafikus, fotós lett. A katonaságnál is mozigépész volt. Immár 5 éve lelkes munkatársa a mozinak, a szinte havi rendszerességgel nyíló kiállítások rendezője. A mozi arculatának megteremtője, akinek hónapról hónapra a programokhoz tervezett művészi plakátjai, szórólapjai révén garantált a mozihoz méltó art-megjelenés. Évente egyszer biztosan van egy fontos kiállítása is itt, hiszen immár negyedik éve ő fotózza a Teátrum előadásait, amelyből augusztus végén mindig nyílik egy fotókiállítás a moziban, ahogy idén is.”