Kiss Adél grafikus Covidella című kiállítását, ahogy más településekre is, Szentendrére is a helyi Román Nemzetiségi Önkormányzat hozta el. A művésszel a kiállítás utolsó napjaiban beszélgettünk, a vírushelyzetnek megfelelően telefonon.

Covidella című kiállításod az ország több településén volt látható már, a vírushelyzetnek megfelelően szokatlan, de annál ötletesebben kiválasztott helyszíneken, így postán is.

A Covidella kiállítás járt már Nagybányán, a 2020-as Főtér fesztiválon, Gyulán, a központi postahivatalban, jelenleg Szentendrén látható szabadtéri kiállításon, február 15-től pedig Budapesten, a Resindence irodaházban lesz, és most van folyamatban a szervezés Litérre, szintén szabadtéri kiállításra.

Több helyre a helyi román nemzetiségi önkormányzat hívására vitted a kiállítást, miért?

Mivel magyarországi román nemzetiségű alkotó vagyok, tudtak a Covidella sorozatról a román nemzetiségi önkormányzatok. Gyulára a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata meghívására vittem a kiállítást, Szentendrére pedig a helyi román önkormányzat részéről Pántya Júlia meghívására érkeztem. Szívesen jöttem, mert örültem ezeknek a megkereséseknek is, mint mindegyiknek.

Hogyan következnek a világot felforgató undok vírusból ezek a finom humorral átszínezett, mégis halálosan komoly, kedves és szerethető rajzok? Mi indított arra, hogy a témával foglalkozni kezdj, és mitől lett az első rajzokból sorozat?

Az első rajzok után (amiket kb. egy évvel ezelőtt rajzoltam), még nem gondoltam, hogy ilyen sorozattá növi ki magát ez a „vírusrajzsorozat”. De aztán nem bírtam leállni, hiszen a téma sajnos a mai napig is aktuális, és engem nagyon inspirál, ugyanakkor el is szomorít, de mindenképpen rajzolásra késztet. A Facebookon kialakult „Covidella klub” sem hagyja, hogy befejezzem a már szinte napi sorozatot. Ez az érdeklődés engem is meglep, de természetesen nagyon örülök neki, hogy ilyen szurkolótábor állt össze az események kommentálására.

Mit jelent számodra, hogy a képeidben folyamatosan feldolgozod a vírushelyzet kapcsán téged ért hatásokat?

Számomra is egyfajta „élősó” ez a sorozat, mert hát most a vírus kapcsán egy olyan folyamatnak vagyunk világviszonylatban tanúi, amit nem tudunk előre kiszámítani. Bennem is sokszor rajzolás közben tudatosul, hogy mennyire drasztikusan alakítja a mindennapi életünket a covid.

Naponta sokan jelét adják, mennyire szeretik ezeket a rajzokat az emberek. Mit gondolsz, miért?

Úgy veszem észre, hogy az emberek szeretik a főszereplőt, Covidellát, és rendesen „rákattantak” a kommenteken keresztül, ami külön jó dolog, hogy egy interaktív cselekmény szövődik sok esetben az új rajzok mentén. Szerintem azért fogadják ilyen szívesen, mert a napi aktualitásokról szólnak a rajzok, sokszor a kínlódásaink elé is görbe tükröt tartva, de így legalább együtt nevetünk a helyzeten, még akkor is, ha tulajdonképpen ezek sokszor szomorú történetek.

Covidella igazából te vagy? Vagy inkább mi, mindannyian?

Covidella néha én volnék, de nem minden esetben. Úgy gondolom, hogy bármelyikünk lehetne Covidella helyében, mert ez a vírus egyformán kényszerít minket arra, hogy sokszor most feladjuk a mindennapi rutinjainkat.

Mit gondolsz, meddig foglalkoztat még ennyire a téma? Volt már ilyen a pályádon, hogy egy téma hasonlóan hosszan és minden mást maga mögé utasítva uralta a gondolataidat, művészetedet?

Ahogy most érzem, ezt a témát a vírus végéig (amit most még sajnos nem tudhatunk, hogy meddig tart) mindenképpen rajzolni fogom, mert mindig vannak új jelenségek, mint például most a vakcinák. De folyamatosan többféle téma is érdekel, amikkel foglalkozom a munkám során. Vannak még előkészülőben, és vannak olyanok, amelyek már évek óta folyamatosan rajzolódnak. Ilyenek például a városokhoz köthető sorozataim is.

Szentendrén hamarosan „bezár” a kiállítás. Milyen lesz a záró esemény? Hova tovább, Covidella?

A szentendrei kiállítás utolsó eseménye a Bálint-napi, Valentin-napi tárlatvezetés lesz, ahol Covidella most Szentendrén befejezi kültéri pályafutását, és – 14 órai kezdettel napnyugtáig – élőben köszön el a lelkes szentendrei közönségtől, az emberektől és a négylábúaktól is, akik meglepő módon, de nagy szakértelemmel hol nézegették, hol lepisilték, de érdeklődéssel látogatták a kiállítást. Innen is látszik, hogy Szentendre lakossága mindig is művészetre nyitott közönség volt.
Ha esetleg valaki nem tud elszakadni Covidella mindennapi cselekedeteitől, akkor szeretettel várom Covidella nevében, hogy éljük meg együtt, humorral ezt a nem mindennapi helyzetet a Facebook-oldalamon, ahol szinte naponta rajzolom az új „Covidella-eseményeket”.
https://www.facebook.com/kiss.adel.12

Fotó: Bácsi Róbert