Ibolya néni 1932. május 18-án született Ózdon és Ibolya Lilinek keresztelték. 40 éves kora körül ellopták a táskáját, és tévesen az Ibolyka Lili nevet írták az új iratokra. Nemrég úgy döntött, hogy hivatalosan is kérvényezi, hogy a születésekor kapott Ibolya Lili névre módosítsák a személyes okmányait.

A 90. születésnapját ünneplő hölgy két évvel ezelőtt még autót vezetett, de már úgy érzi, nem tudna biztonságosan közlekedni az utakon. A mai napig aktívan tevékenykedik a konyhában, szeret sütni a vendégeknek, a specialitása az édesanyjától tanult hájas sütemény. Ibolya néni nagyon szeret olvasni, mostanában leginkább Náray Tamás könyveit falja. Ajándékba is mindig könyvet kér, emellett a kötés is kedvelt elfoglaltsága.

Gyermekéveit Ózdon töltötte, fiatal korától kezdve a „tanácsnál”, majd a város postáján dolgozott. Később Budapestre is sokszor hívták helyettesíteni a ferihegyi és a csillebérci postára, ekkor már feleségként, és anyaként igyekezett helytállni a munka világában. Ibolya néni mesélt arról, hogy milyen nehéz volt összeegyeztetni a családi életet és a postai munkát, mivel első férje Bandi, tartalékos katona volt, aki ha behívót kapott, azonnal indulnia kellett. Amikor Budapestre költöztek, a Frankel Leó utcában szereztek egy társbérletet. A postáról egy titkárnői állásajánlat miatt távozott, ezután sokáig a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodánál dolgozott az igazgató mellett, akire Ibolya néni nagyon jó szívvel emlékszik vissza. Emberségesnek és jó vezetőnek tartotta, miután a vállalat megszűnt, ő segített Ibolya néninek elhelyezkedni a Vízügy könyvtárában. Sokan mondták neki, hogy milyen jó lehet könyvtárban dolgozni, mert sokat olvashat, ehhez képest kizárólag vízügyi szakkönyvekkel foglalkozott. A család életében 1986-ban következett be egy szomorú esemény, amikor hosszú betegség után Bandi 52 éves korában elhunyt. Ibolya néni ezután is sokat dolgozott, még nyugdíjasként is, hogy el tudja tartani és anyagilag segíteni a családját.

Férje halálának évében érkezett egy képeslap Németországból.

„Kedves Bandikám! Kérlek, írj, a hogyléted felől!”

A képeslapra Ibolya néni másfél évvel később válaszolt, majd levelezni kezdtek. Kiderült, hogy a levelezőpartnere Bandi barátja és korábbi osztálytársa volt. Gyula, a Pécsi Kesztyűgyár tulajdonosainak leszármazottja, akiket először kitelepítettek, majd Németországba költöztek. Hamarosan a „lánykérés” is megtörtént és Ibolya néni újra férjhez ment.

Hamarosan újabb változás következett be a család életében. Bár nagyon szerettek a Frankel Leó utcában lakni, de a zaj és rossz levegő miatt mégis a költözés mellett döntöttek. Így vásárolták meg a Vasvári úti lakótelepi lakást 1992-ben. Szentendrén volt egy telkük is egy kis nyaralóval, ami még ma is megvan, de már nem tud kijárni. Sokszor utaztak Németországba, ekkor Ibolya néni sokat vezetett, mert véleménye szerint Gyula rossz sofőr volt. Az idős hölgy arról is mesélt, hogy a férje gyermekkori rossz élmények, az étkezések erőltetése miatt nagyon nem szeretett enni, ha tehette volna, legszívesebben csak tabletta formájában vett volna magához ételt. Ibolya néni sokat ápolta első férjét Bandit, de most azzal is szembe kellett néznie, hogy Gyula is megbetegedett. 2006-ban veszítette el második férjét. Azóta egyedül él, de a családja, lányai, unokái, az unokák társai és a dédunokák nagy szeretettel veszik körül és gyakran látogatják.

Arról is kérdeztük az ünnepeltet, hogy vannak-e barátai a környéken, vagy jár-e társaságba. Ibolya néni saját bevallása szerint nem kifejezetten társasági ember, de Gyula szentendrei barátaival még tartja a kapcsolatot. Szerencsére a szomszédokkal is jó viszonyt ápol, figyelnek egymásra és Ibolya néni szívesen behívja őket magához, ha süteményt süt.

Az ünnepelt 90 éves korában is derűvel éli a mindennapokat és remek humorát is megőrizte. Mostanában sokszor eszébe jutnak a régi kedves emlékek, történetek a családról és a kollégákról.

Isten éltesse sokáig Ibolya nénit!