2014. október 9., 07:31
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 10 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Nem búcsúbeszélgetés dr. Dietz Ferenc leköszönő polgármesterrel.

Három győztes választás és több mint nyolc sikeres év áll Ön mögött, a nevével mégsem találkozhatunk a szavazólapon október 12-én. Mi ennek az oka?
A közvéleménykutatások számomra igen kedvező eredményei ellenére tudomásul vettem, hogy most a Fidesz-KDNP más típusú személyiségben gondolkodik.
Városunk érdekei és a támogatóim érveit mérlegelve, úgy határoztam, hogy most nem indulok sem polgármesterként sem képviselőként. Köszönettel tartozom minden ismerősnek és ismeretlennek, civilszervezetnek, vállalkozónak, építésznek, művésznek, pedagógusnak, akik nap mint nap biztattak, támogattak, lobbiztak és aláírásgyűjtést is szerveztek a függetlenként történő indulásomért. Nagyon jól esett és megerősített abban, hogy érdemes volt Szentendréért dolgoznom!

Mint említette, minden közvéleménykutatás azt mutatta, hogy ön nyerne. Miért döntött mégis úgy, hogy most nem indul?
Az egyetlen kérdés az maradt számomra, mint az elmúlt 8 és fél évben minden fontos döntésemnél: „mi Szentendre érdeke?” A megyei jogú városi ranghoz, a tervszerű városfejlesztéshez, az életminőség növeléshez egyöntetű támogatás, széleskörű összefogás szükséges. Ez idén számomra politikai okokból maradéktalanul nem elérhető, ezért döntöttem úgy, hogy most nem indulok a választáson. A napi politikából kivonulok, de természetesen, ha az utódom vagy a képviselők segítséget, tanácsot kérnek, állok rendelkezésükre.

Eszerint nem menekül, és nem is vonul ki teljesen a közéletből?
Miért is tenném? Semmi okom nincs elmenekülni. Vannak persze, akik politikai vagy személyes okokból támadnak, de a tények mindennél beszédesebbek! Az elmúlt nyolc és fél évben soha nem látott fejlődésen ment keresztül Szentendre. 8 év alatt mintegy 8 milliárd forint uniós fejlesztési forrást hoztunk városunknak, és saját erőből is milliárdos értékeket teremtettünk. Az 1960-as évek óta nem volt ilyen ugrásszerű és látványos fejlődés településünkön. Ráadásul abban az időben szinte csak a kultúra területén voltak fejlesztések, míg a vezetésem alatt a lakosság mindennapi életét megkönnyítő beruházások is szép számmal megvalósultak. Nem menekülök tehát, hanem büszkén készítek számvetést.
Kivonulni sem fogok a közéletből! Attól, hogy október 13-án már nem polgármesterként megyek be a Városházára, én ugyanaz az ember maradok, aki eddig voltam. Az utcán, a boltban, a piacon vagy akár e-mailen, telefonon a választás után is megtalálhatnak, csakúgy, mint eddig. Továbbra is szívesen segítek bárkinek, ha lehetőségem lesz rá. A közéletből való teljes kivonulás gondolata már csak azért sem fordulhatott meg a fejemben, mert a családom múltja, a városunk iránti változatlan rajongásom is kötelez.

Nézzük akkor az ön által emlegetett számvetést!
Mint már említettem, a nyolc és fél évemet megelőző ötven évben összesen nem történt annyi fejlesztés, mint a polgármesterségem alatt. Az 1000év+ kis és nagyprojektjeire egyaránt büszke vagyok! Hiszen bármerre járunk a városunkban – és nem csak a Belvárosban, hanem a Püspökmajorban, Izbégen, Pannónián vagy fenn a Szarvashegyen – mindenütt tapasztalhatjuk a fejlődést, az itt lakók mindennapi életét könnyebbé, szebbé tevő fejlesztéseket és felújításokat. Azért legbüszkébb nem ezekre az építményekre, hanem a bennük működő közösségekre, az elmúlt évek sikeres lokálpatrióta programjaira vagyok.

Abból az ön által többször emlegetett 8 milliárd forintnyi fejlesztési pénzből mi minden valósult meg?
Olyan, a mindennapi életminőségünket javító beruházások, mint például a Szakorvosi Rendelőnk teljes felújítása és orvosi műszerezettségének fejlesztése, az óvodáink korszerűsítése, a Pannónia-telepi csapadékvíz-elvezetésünk megoldása, a Barackos – Egres úti útépítéseink. És az olyan projektek, mint az árvíz elleni mobilfalunk építése, a Belvárosunk, a Pajor-kúriánk és a MűvészetMalom impozáns megújítása, a Régi Művésztelepünk rendbetétele. De nem felejtkezhetünk el a saját forrásból megvalósított fejlesztéseinkről sem, mint például a Gondozási Központunk akadálymentesítése vagy a Védőnői Szolgálatunk új épülete. A politikai okokból támadott, de az itt élők körében hallatlanul népszerű V8 Uszoda és Szabadidőközpontunk is siker, ahol hónapról hónapra sok ezer gyermek tanul úszni vagy vízilabdázni. A V8-ról egyébként a városlakók mondtak valódi ítéletet azzal, hogy lassan az 1 milliót közelíti a látogatók száma az uszodánkban. A siker egyértelmű, a többi csak múló politikai habverés.

Mégis a közösségépítést a beruházások elé helyezte.
A beruházások akármilyen nagyszerűek és szükségesek voltak, akármennyire szereti őket a média, csak kő, beton, aszfalt – holt anyag. Az orvosok, a védőnők, a pedagógusok hivatástudata, a művészek alkotásai, a díszpolgáraink, a Pro Urbe, a Mecénás, a Talentum és egyéb díjazottjaink tettei töltik meg ezeket élettel.
Különösen büszke vagyok a lokálpatriotizmus, a szentendrei tudat, a városi kötődés erősítése során elért eredményeinkre. A Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva, a Művészet és Mámor Borfesztivál, a Dumtsa Korzó majd a Dumtsa Forgatag, a diákpolgármester választás, a gyereknap, a „Ki Mit Tud?”, az Adventi Gyertyagyújtás, a Városi Jótékonysági Bál, az Angyalmama rendezvény, a Polgármesteri Galéria kiállításai mind olyan közösségi események, ahol ott van városunk apraja, nagyja. Sokat harcoltam érte, de most végre megvalósul a Helytörténeti Múzeum, és megjelennek a helytörténeti kötetek is. Fontosnak tartom városunk épülése szempontjából a református és az evangélikus óvoda elindítását. A szentendrei művészeti életet pedig ismét Kulturális Fővárosi rangra emeltük. Nem csak a helyi, országos, sőt nemzetközi hírű alkotóink támogatásáról, új köztéri szobrairól, Horváth Béla komolyzenei koncert-sorozatáról is beszá-
molhatok. Elképesztő sport- és tanulmányi eredményeink az egyesületeink és az iskoláink kiváló helyi pedagógusait dicsérik. Nagy előrelépés volt a gasztronómia területén az Aranyfakanál-díj megalapítása. Bár nem kívánom vissza, de a 2006-os és a 2013-as árvíznél is jelesen vizsgázott Szentendre a lokálpatriotizmusból.

A munkahelyteremtésről, mint a város jövőjének egyik meghatározó eleméről sokszor beszélt a különböző átadásokon. Ezen a területen melyek a legfontosabb eredmények?
Valóban az egyik lényeges elem, hogy a Diego, az Aldi, a Ford Hovány, a napokban átadott ISO-Thermo csarnok mind-mind munkahelyeket teremtett a városunkban és a hamarosan nálunk letelepedő Mahart leányvállalat is meghirdeti álláslehetőségeit. De, azért van más stratégiai elem is. A városunk jövője ugyanis azon múlik, hogy képesek vagyunk-e továbbra is stratégiában gondolkodni, határozott célokért keményen dolgozni, mint amilyen a Dumtsa-terv és az 1000év+ program. Ennek keretében például tudunk-e tudásközponttá válni. A Szent István Egyetem a Concerto Irodaházban, a Budapesti Gazdasági Főiskola a felújított Teátrumban indít hamarosan különféle képzéseket. De nem szabad elfeledkeznünk a ZSKF-fel közösen működtetett Aranykor Központról és a Szenior Akadémiánkról sem.

Melyek azok a beruházások, amelyek elindultak és jól működő projektként hagy az utódjára?
Több ilyen van. A napokban raktuk le például az Egres úti óvoda alapkövét, az intézmény jövőre már több mint száz gyermektől lesz zsivajos. A Dunakanyari csatornázás is folyamatban van, a munkálatok megkezdődtek. Ez több száz szentendrei család életminőségét javítja, ingatlanjai értékét emeli. A Concerto program keretében már zajlik a Hamvas Béla út 2-10. társasház energetikai felújítása, amely az ott élők számára nemcsak korszerűbb, szebb otthont jelent, hanem jelentős rezsi-megtakarítást is.

Ha már rezsiről beszélünk, milyen pénzügyi helyzettel adja át a várost?
Városunk költségvetése stabil, önkormányzati adósságunk a reorganizációnak és az állami segítségnek köszönhetően nincs. A félévi beszámolóban a bevételeink meghaladják a kiadásainkat és a közelmúlt beruházásaiból jelentős adóbevételek várhatók. Több forrásunk marad és a 2014-2020 uniós ciklus lehetőségeinek jó kihasználásával további töretlen fejlődés áll Szentendre előtt.

Milyen terveket hagy az utódjára?
A Dunakorzó felújítása már több mint terv, hiszen nemcsak a látványterv, hanem a kormányülésre szánt felterjesztés is elkészült. Remélem, hogy a megvalósítás is hamarosan megkezdődik!
A másik nagy városmegújítási projekt – ami szintén az előkészítés fázisában van –, az úgynevezett intermodális közlekedési csomópont, amely a HÉV-állomást, a Volán buszpályaudvart, az üzleteket – egészen a volt TÜZÉP telepig –, valamint a Dunán kialakítandó új kikötőt foglalja magába. Ez korszerű, utasbarát közlekedést jelentene, ahol végleges helyet kapna a házi és a gyermekorvosi rendelőnk, és lenne egy egész héten nyitva tartó Vásárcsarnokunk is új szolgáltatásokkal.
A tervek közül kiemelkedik a megyei jogú város, amely Dunakanyar fővárosává tenné településünket nagyobb lokálpatrióta tudattal, több fejlesztési forrással, magasabb életminőséggel az itt élők számára.

Kétségtelenül impozáns eredmények és tervek, de most mégis búcsúzik…
Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem búcsúzom, inkább köszönetet mondok annak a sok embernek, civilszervezetnek, egyháznak, akik támogattak munkájukkal, tanácsaikkal, észrevételeikkel a nyolc és fél éves polgármesterségem alatt. Köszönöm a szentendrei nyugdíjasaink, az itt élő gyermekes családjaink szeretetét, a városunk büszkeségeinek számító művészeink gyakran kritikus, de építő jellegű szavait, a helyi vállalkozók értem való kiállását. Köszönet képviselőtársaimnak, a FIDESZ-KDNP-nek, országgyűlési képviselőinknek, a járási és a TÖOSZ polgármester kollégáknak a közös munkáért. A közvetlen munkatársaimnak, elsősorban dr. Molnár Ildikó jegyzőnek, Puhl Márta gazdasági vezetőnek és a hivatal, a Kulturális Kft., a TDM és a Városi Szolgáltató, bölcsődénk, óvodáink, iskoláink valamennyi dolgozójának. A Városfejlesztési Egyesületem, a Művészeti Tanács és a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete elkötelezett tagjainak.

Nem gondolt arra, hogy az emlékezetes pillanatokat, a tapasztalatokat meg kellene osztani a szentendreiekkel?
Amikor a közalapítványunk tagjainak anekdotákat meséltem az elmúlt évek emlékeiből, többen arra biztattak, hogy adjak ki ezekről a történetekről egy könyvet. Erre egyelőre még nem érzek késztetést, de azt tervezem, hogy a múltról, jelenről és a jövőről írok rendszeresen a szentendreitortenetek.blog.hu oldalon.

Köszönöm az interjút! És sikeres civil életet kívánok!
Még egy gondolat, ami a legfontosabb! Nem tudok eléggé hálás lenni a családomnak a türelemért, a megértésért és a szeretetért, amelyet az elmúlt nyolc és fél évben
kaptam tőlük. Külön köszönöm a feleségemnek, Csillának, hogy komoly és felelősségteljes munkája mellett nemcsak támogatott a mindennapokban, de tevékenyen részt vállalt a közéletben az Angyalmama karácsonyi rendezvény, a Városi Jótékonysági Bál, a Gyermeknap szervezése során. Nélküle biztosan nem lett volna ilyen sikeres a nyolc és fél éves polgármesteri ciklusom.