Verebélyi Diána tehetséges fiatal festő- és szobrászművész. Olajfestményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás nemrégiben a Pótkulcsban.

Mikor találkoztál a szürrealizmussal? Mi érintett meg benne?

Tulajdonképpen az iskolában, 10 éves korom előtt. Mindig rajztagozatos iskolákba jártam, már akkor nagyon megtetszett, de hosszú évekig nem foglalkoztam vele. Egyszer, amikor a főiskolára felvettek rajz-vizuális kommunikáció szakra, rengeteget vonatoztam. A vonaton elkezdtem rajzolni, az elsők öntudatlanul jöttek. Később mondták rájuk egy kiállításomon, hogy szürrealisták. Ekkor néztem utána, és jöttem rá, hogy a szürrealizmusban fejezem ki magam. Később elkezdtem olajjal kidolgozni a képeket, így kerültem ef Zámbó Öcsi mellé, nagyon jó barátságba kerültünk és közös műteremben alkottunk, komolyan hatott is rám. Ő szürrealista szimbolista alkotó, így a bennem kialakult képek és az általa ért hatások összeforrtak a műveimben.

Képeid a figuratív szürrealizmus álomvilágát, sosem látott valóságokat jelenítenek meg. Hogyan születik meg benned a vásznon megvalósuló kép?

Több komponensű az alkotási folyamat. Elsőként valamilyen érzelem vagy gondolat van jelen a nap 24 órájában. Megtanultam emlékezni az álmaimra. Van, hogy az egész képet megálmodom. Olyan is van, hogy addig feszeng bennem egy gondolat, amíg ki nem forrja magát egész képpé. A kezem már csak a printer, a kép kész van a fejemben amikor elkezdem festeni.

Vágysz abba a világba ami a képeiden megjelenik?

Nemrégiben láttam egy filmet, dr. Parnassus és a képzelet birodalma a címe, ekkor rájöttem, hogy a film annyira szürreális képi világgal rendelkezik, hogy jól érzem magam benne. A látványvilága fogott meg, nem a forgatókönyv. Nyugodt lelki állapotot eredményez, ha ilyen világba csöppenek. Az otthonom úgy néz ki, mintha kitapétáztam volna a képekkel, valójában ebben a környezetben szeretnék élni, mert elvonatkoztat a valóságtól ami gyakran nem tetszik.

Melyik a kedvenc képed a kiállítottak közül? Miért?

Az egyik kedvenc képem a legfrissebb, márciusban fejeztem be, a Túlcsordult gondolatok című. Ez az embersorozat része, ez az első megfestett darabja. Elkészült néhány tervrajz is, belülről törtek elő a képek. Az adott kép amit készítek nagyon kedvemre való, az aktuális lelki állapotomat tükrözi. Ez az embersorozat még mindig él bennem, könnyedén tudom létrehozni a képeket. Témájukban mindenféle érzelmeken, gondolatmeneteken, világokon keresztül szeretném bemutatni magát az embert az én szemszögemből.

Sok képeden jelenik meg a bálna, mint figura. Mit szimbolizál számodra?

Nagyon jó gyerekkorom volt. Minden nyári hétvégén vagy Hajdúszoboszlóra, vagy Egerbe mentünk strandolni, esetleg kirándulni Szilvásváradra. Ezek az élmények a mai napig érezhető hatásokká váltak. Amikor Hajdúszoboszlón egész nap a vízben búvárkodtam, kicsit megégetett a nap. Amikor este kijöttem, és megfújta a bőrömet a szél, úgy éreztem, hogy még mindig a vízben vagyok. Annyira kellemes volt, hogy vágytam vissza a vízbe, mintha egy bálna volnék, ezt az érzést jeleníti meg a bálna szimbólum. Az „úszol az árral” érzés a könnyedség, nyugalom érzése, befolyásolások nélkül. A bálna a képeimen magamat jeleníti meg, más szimbólumokkal kombinálva, amelyek az adott szituációkba helyeznek.

Nemrég nyílt kiállításod a Pótkulcsban. Ehhez kapcsolódóan lesz egy kötetlen beszélgetés veled, május 26-án pénteken délután 4-től. Mire számíthat a látogató?

Valóban, délután 4-től 8-ig tervezek ott lenni, aki ellátogat erre a beszélgetésre, nem irányított, hanem kötetlen beszélgetésre számíthat, akár közvetlen akár csoportos beszélgetés is elképzelhető, a helyzet adja majd.

Orgoványi Krisztián