2017. április 12., 14:22
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Még csak 22 éves, de már olyan nagy sikerű alkotásokban dolgozott, mint a Mindenki vagy a Testről és lélekről című film. Kézdi Klementinával beszélgettünk.

A Mindenkiért kapott Oscar-díjjal és Molnár Dániel gyártásvezetővel

Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a filmezéssel?
Mindig rengeteg filmet néztünk otthon közösen, nálunk ez állandó családi program volt, s a nővérem, Karolina is a Színház és Filmművészeti Egyetemre jelentkezett, ma már televíziós szerkesztő-műsorvezető. Amikor tizenegyedikes voltam, ő javasolta, hogy próbáljam ki az OKTV Mozgóképkultúra és médiaismeret mezőnyében magam. Megszerveztem a forgatást, és már ekkor tudtam, hogy nem a kamera előtt kell állnom, hanem sokkal jobban érdekel a szervezés, irányítás a háttérben. Pár évvel később nővérem mutatott be több filmesnek egy színművészetis összejövetel keretein belül, s Molnár Dániel, aki akkor még gyártásvezetőnek tanult, meghívott a Nekem Budapest című diplomafilm forgatására, hogy tapasztalatot gyűjthessek. Neki köszönhetem, hogy beleszerettem a szakmába, ő a mentorom a mai napig. A Móricz Gimnázium elvégzése után egyértelmű volt, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemre jelentkezem, sok készülés és nagy szerencse, hogy bekerültem, és elkezdhettem a gyártásszervezői szakot.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a filmes szakmában?
Nagyon nagy vágyam, hogy gyártásvezető lehessek egy francia filmdrámában, mert a drámai műfaj áll a legközelebb hozzám. Itthon már kaptam egy felkérést, ami közelebb vitt ehhez az álomhoz, hiszen a Paraziták a Paradicsomban című nagyjátékfilm gyártásvezetője lettem. Kasvinszki Attila elsőfilmes rendező abszurd filmdrámájában Győri Márk az operatőr, s ez az a film, ami miatt Marozsán Erika, a film főszereplője visszatért Magyarországra. Most tartunk a tizenkilencedik forgatási napnál és még hátra van öt nap.
Milyen filmek elkészítésében vettél részt eddig?
A Nekem Budapest szkeccsfilm volt az első produkció, amiben részt vettem, utána az Act/or című filmben, ami angol-magyar koprodukcióban készült, de sajnos jogegyeztetés miatt nem került a mozikba, csak egy vetítése volt a tavalyi filmhét keretein belül. Több kisjátékfilm elkészítésében is részt vettem,
illetve produkciós asszisztens voltam a Brazilok című filmben, aminek most lesz a premierje. Dolgoztam a Liliomösvényben is, a produkció marketing pályázati rendszerében segédkeztem, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében pedig utómunka produkciós asszisztens voltam. A Mindenki című Oscar-díjas kisjátékfilm után jelenleg a Paraziták a Paradicsomban filmet készítjük.

Kicsit beszéljünk arról, mi a feladatod a forgatások alatt, hiszen a Mindenkiben például még nem gyártásvezetőként dolgoztál…
A Mindenkiben felvételvezető voltam Farkas Ádámmal együtt, azaz a gyártásvezető asszisztenseként a telefonálgatós, papírmunkás részt bízták ránk, mert a forgatás nagyon sok adminisztrációval is jár. Sokan összekeverik a gyártásvezetőt a producerrel, a különbséget jól kifejezi a szólás: „a producer szerzi a pénzt, amit a gyártásvezető elkölt”. Az európai filmgyártás nem teljesen úgy működik, mint az amerikai, nálunk inkább rendező-központú a forgatás. A Filmalap által létrehozott rendszer miatt azonban néha producer-központúvá kell válni. A producer dönt a filmre szánt összegről, a rendező a film kreatív részéért felelős, a gyártásvezető e kettőt próbálja egyensúlyba hozni és a kompromisszumokat megtalálni. Ezen felül a helyszínek megtalálása, a technikai felszerelések egyeztetése és minden szervezési, logisztikai feladat idetartozik.

A sokrétű munka nyilván rengeteg időt rabol el. Hogy bírod a tempót?
Nagy elhivatottság és hatalmas szerelem kell ehhez a szakmához, mert a gyártásvezetőnek nincs munkaideje, a telefon folyamatosan csörög, éjjel, hajnalban, a nap huszonnégy órájában. Napra készen választ kell adnunk minden kérdésre, ami a forgatással kapcsolatban történik. Nehéz szabadidőt találni, de úgy érzem, nagyobb a szerelem, mint a fáradtság, és ez hajt engem.

A szerelemről jut eszembe, a magánéletedre marad időd a nagy pörgésben?
Most pillanatnyilag egyedülálló vagyok, és valóban tapasztaltam, hogy a párkapcsolatban a munka bizonyos akadályokat szül, főleg a folyton csörgő telefon a nagy ellenség. De biztosan érzem, hogy megtalálom azt, aki elviseli mindezt, és büszke is arra, amit csinálok.

Nővéred és te is a filmes szakmát választottátok. Szüleitek támogatták az elképzeléseiteket?
Nagypapám, Kézdy György színművész volt, anyukám tanítónő, apukám műtárgy-értékbecslő, a művészetszeretet mindenkiben megvan. Szüleim maximálisan támogattak, bár kicsit féltettek minket, mert ez a közeg nagyon pörgős és küzdős, és nehéz elhelyezkedni. A mai napig nagyon kedvesek és segítőkészek, ha szükségem van például a forgatáson egy autóra pluszban, akkor bármikor kölcsönadják. Igaz, apukám egyszer halkan megkérdezte, lesz-e olyan produkció, ahol pénzt is keresek, megnyugtattam, hogy egyszer biztosan, csak addig ugye, végig kell járni a ranglétrát.