2017. március 16., 21:22
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Március 15-én délelőtt Kézdivásárhelyen ünnepelt az erdélyi magyarság és a város népes számú testvárosainak képviselői, hogy leróják tiszteletüket a magyar forradalom hősei előtt. Kézdivásárhely idén duplán is ünnepelt: ebben az évben ünnepli 590 éves évfordulóját, első írásos említésének 610. esztendejét. A megemlékezés díszvendége Tállai András, a Magyar Kormány parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára volt.

Húszéves hagyománynak megfelelően a kézdivásárhelyi ünnepség az iskolák, a falvak és a hagyományőrző csapatok felvonulásával indult. Az ünnepi műsorban közreműködött a Tanulók Klubja fúvószenekar, a Református Kollégium és a Nagy Mózes Elméleti Líceum zenekara és diákjaiBiszak Beáta, a Molnár Józsiás Általános Iskola IV. osztályos tanulója, valamint Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze is.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere köszöntőbeszédében azt mondta: „A legfontosabb ünnepünk a mai napig március 15-e. Mert ez az ünnep semmit sem vesztett aktualitásából. Kisebb-nagyobb megszakításokkal most is fel kell emelnünk hangunkat a zsarnokság ellen. (…) Nekünk, romániai magyaroknak korlátozott az anyanyelvhasználatunk, állandó vita tárgyát képezik a jelképeink szabad használata, a hangjukat felemelő embereket meghurcolják és autonómiaigényünket asztal alá söprik. A földi valóságtól elszakadt Brüsszelben és Bukarestben megmagyarázzák, hogy milyen példásan rendezett a kisebbség sorsa Romániában. Másutt meg az hangzik el, hogy milyen jól élnek a vajdaságiak és mekkora diktatúra van Magyarországon. Hát nem kérem! Erre emlékeztetjük a mindenkori román hatalom képviselőit, ezt üzenjük Brüsszelnek és megerősítjük: a magyar szabadságszerető nép, amely igényt tart a törvény által szavatolt jogaira, amiért Gábor Áronék a vérüket hullatták. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát – tartja a mondás – és ezért fontos, hogy minél többször hangsúlyozzuk, hogy jussunkat kérjük, igényt tartunk arra, ami a miénk. Igényt tartunk egyházaink és közösségünk javaira, igényt tartunk arra, hogy jelképeinket használhassuk, igényt tartunk az önrendelkezésre”

Szép hagyomány, hogy a ‘Zúg Március’ diákszónokverseny idei győztese, Budai István mondhatta a diákszónoklatát. A széki nagyszüleitől kapott útravalóra emlékezett vissza beszédében: „Nagyon sok történtet hallottam tőlük, sok jót és sok rosszat. Mégis, ezen szavai maradtak meg különösen nagyapámnak: Pistikém, tőled bármit elvehetnek. Nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy a palotádból, utcája kerülj. Nem kell sok idő, amíg azok az emberek, akiket barátaidnak hittél, szembefordulnak veled. De azt, hogy magyar ember vagy, soha senki el nem veheti. Kedves Barátom! Viseld méltóképpen kokárdádat. Lobogjanak büszkén zászlóink. Énekeld a leggyönyörűbb népdalokat. De soha ne feledd, ki vagy és honnan jöttél. Jusson eszedbe utakon, hogy minek születtél. Valld, hogy hálás vagy az áldozatokért. Büszkén mutasd meg, ha kell, az egész világnak, hogy te magyar vagy!”

Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja tolmácsolta: „Hét esztendővel ezelőtt ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy újraalkossuk és megszilárdítsuk a magyar nemzet egységének fundamentumát. Az elmúlt években olyan erős és stabil anyaországot építettünk, amely segíteni tudja a Kárpát-medencei magyarság szülőföldöm való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra váltjuk-e 48-as hőseink álmait, büszkén hirdetve: „a magyar név megint szép lesz, méltó rég, nagy híréhez”.

Ünnepi beszédében Tállai András, a Magyar Kormány parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott: „Dicső példát adott minden eljövendő nemzedéknek Kézdivásárhely is. (…) A magyarság örökös tisztelettel és hálával tekint Kézdivásárhely hőseire. Egyaránt mindazokra, akiket feljegyeztek a krónikák és azokra, akik névtelen vitézei voltak a nagy időknek. A nemzet hálás Önöknek. Hálás a tegnapért és a máért. Hálás, hogy holnapunk legyen. (…) Önök választottak. A szabadságra tették voksukat. Ma sem teszünk mást, határon innen és túl, mint hogy a szabadságot választjuk. Az önrendelkezést. Nap, mint nap. Nem akarjuk, hogy egy bürokratikus centrum, a polgárok felhatalmazása nélküli hivatalnok siserehad írja elő, hogyan éljünk. A jó szóra, bölcs észérvekre mindig hallgatott a magyar. De most csupán újra az érdekek kényszerét akarják érvényesíteni. Ami néhányaknak kedvez csak, de nekünk nem jó. Ilyen szempontból mindegy, hogy irádéról, szultáni parancsról, császári „diktat”-ról, központi bizottsági ukázról beszélünk – vagy brüsszeli ajánlásról. A lényegük ugyanaz. Hogy ne legyünk illetékesek a sorsunk felől. Márpedig mi illetékesek vagyunk – sőt a sorsunkat illetően egyedül és kizárólag mi vagyunk az illetékesek. (…) Őszintén hiszünk az összefogásban. Az együvé tartozásban. A szabad magyarságban. A hazában.”

A nemzeti ünnepet Nagytiszteletű Beder Imre református lelkipásztor áldotta meg, majd a magyar és székely himnusz, valamint koszorúzás következett. Szentendre városa nevében Verseghi-Nagy Miklós polgármester, a  Nemzetközi Kapcsolatok Egyesület nevében Jolanda Willemse elnök helyezte el a koszorúkat Gábor Áron szobránál.

Verseghi-Nagy Miklós szerint azért volt különösen felemelő érzés az egyik legnagyobb határon túli nemzeti ünnepségen részt venni, mert a kisebbségi lét sokkal inkább magában hordozza március 15-e forradalmi üzenetét. A vásárhelyi polgárok  mindennapi életének szerves része a magyar identitás megőrzése és ápolása, ezért a nemzeti ünnep átélése is sokkal mélyebb, mint hazánkban.