Június 3-án játszotta a bajnokság utolsó mérkőzését a Szentendre Városi Sportegyesület (SZVSE), de már az eredménytől függetlenül megnyerték a bajnokságot. Nagy fölénnyel, 12 pont előnnyel, 100-22-es gólaránnyal a tabella első helyén végeztek, így a következő szezont a megyei első osztályban kezdik. Az eddig megtett útról és az új célokról Dombay Zsoltot, az SZVSE vezetőjét,edzőjét  kérdeztük.

Mit szól az eredményhez, mennyire bíztak a győzelemben a bajnokság elején?

Mindvégig erre készültünk. Már a nyári felkészülés előtt is bátran mondtam mindenkinek, nyilatkoztam sportújságnak, hogy szeretnénk megnyerni a bajnokságot. Ez volt a célkitűzésünk, és sikerült is teljesítenünk.

Mi mindent tettek a siker érdekében?

Nagyon jól sikerült a nyári felkészülés, így a tavaszi szezont első helyről, egyetlen vereséggel, hat pont előnnyel vártuk. A téli felkészülés az időjárási viszonyok miatt kevésbé lett sikeres, de ez minden csapat számára adott körülmény volt. A csapatot végig azzal tartottam tűzben, hogy a hat pont előnyt ne is vegyük figyelembe, úgy játsszuk az összes mérkőzést, mintha most kezdődne a bajnokság.

A taktika bevált, hiszen toronymagasan, 12 ponttal nyerték meg a bajnokságot…

Harminc mérkőzést játszottunk a bajnokságban, a mérlegünk: 26 győzelem, 1 vereség, 3 döntetlen. 100 lőtt gólunk van, és csupán 22 gólt kaptunk, ami azt jelenti, hogy átlagosan három fölötti a rúgott gólok száma, a kapottak száma pedig nem éri el az egyet sem.

Ilyen jó eredmény csak egy jól összefogott, stabil csapattal érhető el…

Bevált az alapkoncepciónk, vagyis az utánpótlásból kilépő játékosok szerepeltetése, és ezen továbbra sem szeretnénk változtatni. Jelenleg a bajnokcsapat keretéhez 33 játékos tartozik, ehhez csatlakoznak a következő idényben 16. évüket betöltött sportolók. A keret megerősítésére nyilvánvalóan szükség van, de nekünk a meglévő állomány megtartása a legnagyobb erősítés. Elárulhatom viszont, hogy jelen pillanatban négy Szentendre környékéről érkező fiatal játékos szeretne csatlakozni hozzánk, akiket a szakmai stáb is szívesen lát.

A csapat magját ezek szerint a Dunakanyar SE játékosai adják?

Az együttműködésünk értelmében a Dunakanyar SE adja az utánpótlást, és a játékosok 16 éves koruk felett kettős játékengedéllyel a SZVSE-ben is szerepelhetnek. A bajnoki győzelem mellett hatalmas siker az is, hogy az SZVSE-ben is a toborzás után 7-9-11 éves korosztályokkal is elindult az utánpótlásképzés, mely bázist jelent a Dunakanyar SE-nek, mint kiemelt utánpótlás alközpontnak.

Akkor hogyan is viszonyul egymáshoz a két sportegyesület?

Batári Csabával, a Dunakanyar SE vezetőjével közösen dolgoztuk ki közel tíz évvel ezelőtt a rendszert, amit egy piramissal tudnék a legérzékletesebben szemléltetni. A piramis alján, ami a legszélesebb, vannak az SZVSE legfiatalabbjai, az utánpótlás magja. Közülük azok, akik a legtehetségesebbek, akik a focit komolyan veszik, bekerülhetnek az NB-s bajnokságokban versenyeztető Dunakanyar SE korosztályos csapataiba. Később innen több irányba mehetnek tovább: akár akadémiára, akár a NB I-ben szereplő csapatokba, illetve maradhatnak helyben is, az SZVSE felnőtt csapatában.  A piramis legfelső csúcsa pedig az SZVSE öregfiúk csapata. A rendszer lényege, hogy ha valaki gyerekként jön hozzánk focizni, akkor tehetségétől, akaratától függően karriert futhat be, és/vagy egészen nyugdíjas koráig van lehetősége a helyi egyesületben focizni.

Hogyan jellemezné a bajnokcsapatot?

14-15 éves koruktól, vagyis lassan hét éve edzem a fiúkat, mondhatom, hogy baráti, kollegiális a viszonyunk, ugyanakkor tisztelet jellemzi a kapcsolatunkat mindkét irányba. Kiemelni senkit sem szeretnék közülük, mert az eredmény – Verseghi-Nagy Miklós polgármester szavaival élve – igazi csapatteljesítmény volt. Elemzésével egyetértek, hiszen a rengeteg rúgott gól eloszlik a játékosok között. Mégis, azt gondolom, hogy meg kell említem a 19 éves Faragó Dávidot, aki fiatal kora ellenére 26 góllal a legeredményesebb a csapatban, és véleményem szerint sikeres jövő előtt áll.

Milyen változásokkal/változtatásokkal jár a felsőbb szintbe kerülés?

A megyei elsős osztályban egészen más követelmények vannak a sporttelep, a felszerelés, az anyagiak tekintetében is, komolyabbak a nevezési feltételek is. Jelentősen megnő például az utazási költség a nagyobb távolságok miatt. Az eddig hazai pályának számító Kőzúzó utcai és az izbégi sporttelepet az előírásoknak megfelelő állapotúra és felszereltségűre kell hoznunk a nyár folyamán, mert a szövetség egy ún. pályahitelesítési eljárás alapján ítéli meg, hogy alkalmas-e a megyei első osztályban való szereplésre. Ez érinti a pálya minőségét, az öltözőt, a kispadot, a játékos-kijárót, a lelátót és sok egyéb mást, és ami talán a leglényegesebb: a szakmai követelmény is magasabb szintű, mint a másodosztályban volt.

Miből tudják a szükséges fejlesztéseket megvalósítani?

Elsősorban pályázati forrásból, az ún. TAO-ból, illetve keresünk támogatókat, szponzorokat is. Szeretnénk megszólítani a szentendrei cégeket, akik értékelik erőfeszítéseinket, és fantáziát látnak abban, hogy olyan egyesületet támogassanak, amely nem értéket vásárol, hanem értéket állít elő és gondozza, fejleszti is folyamatosan. Hosszú távon gondolkodunk, és a rengeteg munkán kívül, szívünk-lelkünk benne van az eredményekben.

És mit tesznek a szakmai elvárások teljesítése érdekében?

Legnagyobb örömömre most újra összeáll a korábban remekül működő edzői párosunk: Batári Csaba szakmai igazgató mint edző is jelen lesz a tréningeken és a mérkőzéseken, ami hatalmas segítség nemcsak nekem, hanem a csapat számára is. Az ő tudása a magyar labdarúgószakmában mélységesen elismert, és én magam is mentoromként tekintek rá, a barátságunk mellett.

Csakúgy, mint két évvel ezelőtt a megyei másodosztályban, most is ismeretlen lesz a környezet, a csapatok. Az előző évben 16-ra szűkítették az induló csapatok számát, biztosak vagyunk abban, hogy komoly kihívások elé nézünk. Most három hét pihenőt kapnak a játékosok és az edzők is, de utána máris megkezdjük a felkészülést, hogy kellő önbizalommal tudjunk nekivágni a bajnokságnak.

És most mi a célkitűzés?

A cél nem lehet más, mint mindig a legjobb helyezés elérése, de ha egy erős, stabil középcsapat tudunk lenni az első évben, azzal tökéletesen elégedett leszek. A hosszabb távú álom az NB III-ba való jutás továbbra is, mely igazán méltó lehet Szentendre Város régióban betöltött szerepéhez.