Forró nyárban képes vagyok komoly szellemi utazásra és lélekformáló gondolkodásra is? A szentendrei reformátusok szarvasi gyülekezeti táborának szervezői nem kevesebbre hívtak. Ott megértettem, hogy nem lehetünk langyosak: olyan életbevágó témákkal foglalkoztunk a lelkészi előadásokon és a kiscsoportos beszélgetésekben, mint például elköteleződés, individualizmus, közösség, globalizáció, hitvallás, amelyek világnézetem gyökereinek tudatosítására sarkallnak.

Mi alapján hozom meg mindennapi döntéseimet? Az Isten nélküli világ egy „rejtett hitvallást” követve él. Én kinek a követője vagyok? Ezekre a kérdésekre segít folyamatosan keresni a választ, ha az előadásokról magamban és társaimmal beszélgetve együtt is gondolkodom. Útravalót bőven kaptam.

Mit adott még a tábor? Nagy élmény volt megélni, hogy 69-en örömmel tudunk együtt lenni. Az idősebbek tapasztalata, a fiatalabb felnőttek gyakorlatiassága, a kamaszok éleslátása és a kicsik lendületes vidámsága egyaránt színesítette a tábort. A Szarvasi Arborétumban a fákban gyönyörködve, a Holt-Körösön kenuzva vagy a kézműves fagylaltot kóstolva is azt éreztem, csak akkor lehet egyre több bizalmunk egymáshoz, ha találkozunk, ismerjük egymást, együtt vagyunk.

Fájdalmas, személyes kérdésekről is tudtunk szót váltani. Az esti társasjátékban a máskor komoly felnőttekből egy perc alatt gyerekek lettek, és ott csak az volt az érdekes, hogyan mutogassuk el és fejtse meg a csapatunk gyorsan a lehetetlenebbnél lehetetlenebb feladványokat.

Jól mulattunk, mert életünk legnagyobb kérdéseit forgattuk a fejünkben és a szívünkben.

Kuzma Márta

És mit gondoltak a különböző korosztályú táborozók?

„Most annyira haragszom a barátomra, hogy nem szólt korábban, hogy ez ilyen jó.” (Bube, 20 éves)

„Azt gondolom, hogy a tábor alatt a változatos programok segítségével közelebb kerültünk egymáshoz.” (Attila, 29 éves)

„A tanítás, a közös program, a játék új értelmet nyer: a szívek megnyílnak, a Szentlélek betölt, összefog, egybeszerkeszt bennünket. Sokkal könnyebb úgy létezni, ahogy mindig is szeretnénk.” (Éva,

61 éves)