Mezei Sándor Tiszalökön született, és majdnem 30 éve Szentendrén él, azóta sokan megismerték városunkban műszerészként, de sokan nem tudják erről a csendes, szerény emberről, hogy szabadidejében szentendrei tájképeket fest. 

Miért éppen a városunkat választotta második otthonának?
Elsősorban művészeti híre és vonzása miatt. A festés, a rajzolás gyerekkorom óta vonzott, már hatéves koromban Murillo-képeket másoltam. Tanáraim is azt ajánlották szüleimnek, hogy művészeti iskolába adjanak, de én akkor inkább a népszerű rádió-tévé műszerész szakmát választottam. Emellett viszont képeztem magam, rendszeresen jártam nyári művészeti táborokba, ahol sokat tanultam a művész tanároktól, például Bényi tanár úrtól. A festészethez való kötődésemet erősítette, amikor 2000-ben elvégeztem egy festménybecsüs iskolát.

Ekkor kezdett el festeni?
Igen. Egy erőteljes igény, egy belső tűz késztetett, hogy elinduljak ebbe az irányba. Autodidakta módon tanultam, másoltam a nagyok, például Van Gogh, Cezanne képeit. Elsősorban a külföldi impresszionisták és a nagybányai festészet hatott rám, példaképeim voltak Zsögödi Nagy Imre, Cziffer Sándor, Boldizsár István, Ferenczy Károly.

Úgy tudom, leginkább szentendrei városképeket fest.
Igyekszem azt festeni, amit el lehet adni, ami tetszik az embereknek. Hétvégenként gyakran kitelepülök a korzóra. Olajjal festek, képeim főleg Szentendrét ábrázolják, de úgy látom, igény van az ismert budapesti látványosságokra is. Szívesen festek rendelésre is, például fénykép alapján. Az utóbbi időben kialakult a saját stílusom, egy rám jellemző színvilággal. Ebben az aranyokker és annak tónusai dominálnak, kék és zöld egyáltalán nincs benne. Ettől meleg hatásúak lesznek a képek, és beleillenek bármilyen enteriőrbe. Az a tervem, hogy amiket idáig megfestettem színesben, vagy tussal rajzoltam, újra megfestem ezekkel a meleg színekkel. Ezért is adtam honlapomnak azt a címet, hogy Szentendre aranyban.
Milyen gyakran fest?
Változó. Ha van feladat, akkor igyekszem minden nap festeni. Gyakran három állványon is dolgozom egyszerre, és ahogy az időm engedi, vagy ahogy az ihlet jön, nekiállok, és előbb-utóbb elkészülnek. Sajnos az anyagi dolgok előteremtése, vagyis a pénzkereset szükségessége sok időmet elveszi. Sokan azért festenek, mert megnyugtatja őket, de nálam ez nem így van. Munka közben nagy érzelmi hullámzásokat tapasztalok magamon, s amikor már majdnem kész, és tetszik is, akkor jön az örömfestészet.

Tagja volt az Ikon csoportnak, de már eltávolodott tőlük. Miért?
12 évvel ezelőtt alapító tagja voltam az egyesületnek, de mára a tagok egy része kilépett a csoportból, én két évvel ezelőtt. Sokat tanultam az Ikon csoportban, különösen Pirk Lászlótól, Lukács Tibortól, Pistyur Imrétől és a sajnos fiatalon elhunyt Lukács Jánostól. De építő jellegű kritikákkal segített Balogh László, Bihon Győző, Deim Pál is, nekik is nagyon hálás vagyok.

Úgy érzi, hogy a festés révén kiteljesedett az élete?
Nem tartom magam művésznek, azt mondanám, hogy ügyes kezű vagyok. Úgy érzem, sokat kell még tanulnom, életem végéig szeretnék fejlődni fizikai, lelki, szellemi téren. 67 évesen abban a korban vagyok, amikor az ember kinyílik, és jobban érdeklődik a transzcendens iránt. Az utóbbi években elindultam egy spirituális irányba, tanultam reikit, szellemgyógyászatot. Mindez tágítja az ember szemléletét, segít felfedezni a hétköznapi viselkedés szellemi hátterét. Jó lenne csak a festészettel foglalkozni, akkor biztosan más irányt venne a fejlődésem.
Mezei Sándor képeit a www.msmester.eu és a www.szentendreingold.com honlapokon lehet megtekinteni.