2017. március 16., 08:20
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

A 2010-ben alakult budapesti beat, rock zenekar eddig három nagylemezt jelentetett meg, az elsőn található Take my Hand című daluk jelentette a zenekar berobbanását: a dal hónapokig szerepelt az MR2 Petőfi Rádió toplistáján. Második lemezükről a Together a 2014-es Sziget fesztivál himnuszaként híresült el. A zenekar több alkalommal megjárta az amerikai SXSW fesztivált, játszott az Egyesült Királyságban, valamit Hollandiában is. Harmadik nagylemezüket The All Right Nows címmel dupla teltházas koncerttel mutatták be az A38 hajón.

Most a Szentendrei Tavaszi Fesztivál programjain belül hallhatjuk őket az Elevenkertben, március 25-én. A zenekar vezetőjével, Vitáris Ivánnal beszélgettünk.

Megjelenésben és hangzásban egyaránt a legendás beatkorszak alakjainak reinkarnációiként álltok a színpadon. Kik hatottak a zenétekre, miért a ’60-as, ’70-es évekhez nyúltatok vissza?

A zenében mi az érintetlen gyökereket kerestük meg, azt az időszakot, amikor a zene a legerőteljesebben hatott. Mind Magyarországon, mind külföldön nagyon sok zenekar volt, aki hatott arra, amit csinálunk: a Beatles, a Stones, a Led Zeppelin, a Deep Purple, az Illés, az Omega vagy az LGT.

 

…vagy a Syrius, a Piramis, a KFT, akik kicsit már más generációhoz szóltak. Nemcsak saját dalokat, de a felsorolt hazai nagy ikonok számait is játsszátok. Azt tudjuk, ők milyen hatással voltak generációjukra, de ti milyen célközönséget néztetek ki magatoknak?

Úgy érzem, a 2010-es évek hajnalától a rockzene visszakerült arra a piedesztálra, ahol korábban, úgy negyven évvel ezelőtt volt, ezért szerintem most egy hasonló generációt hasonló érzésekkel szólít meg a zenénk.

 

Voltak a zenekar hőskorában egyéb stíluskalandozások is?

Mi ezeken a zenéken, stílusokon belül kalandozunk, most már egyre kiforrottabb hangzáson belül. Szeretnénk mindent kipróbálni, ami eddig ránk nem volt jellemző, legyen az akár egy zeneszerzési metódus, vagy egy hangzás. Nagyon nagyra tartom azokat a zenekarokat, akik az elektronikát, a modern hangzásokat ötvözik a rockkal, miközben ugyanannyira marad beat vagy rock a zene, mint amennyire modern. Ez nekünk is célunk, de látjuk azt az utat, amit elkezdtünk 2010-ben, azt, hogy hová vezet, és milyen lehetőségei vannak még. Mi ugyanezen az úton próbálunk járni, nem hiszek abban, hogy nekünk 180 fokos fordulattal valami olyat kellene csinálni, ami abszolút nem jellemzi azt a világot, amit képviselünk.

 

Annál is inkább, mert a vállalkozásotok nagyon rövid időn belül felfutott, nemcsak hazai környezetben, hanem külföldön is. Hogy érzed, itthon vagy határon túl vagytok sikeresebbek?

Erre nagyon nehéz válaszolni, de a hazai közönség a mi lelki társunk, ők értenek meg bennünket leginkább. Természetesen a külföldi fellépéseinken is sok olyan koncertünk volt, például Hollandiában, ahol éreztük, hogy nagyon ránk hangolódtak. A lényeg, hogy mindenhol magyar zenekarként lépünk fel, és nem próbálunk britnek látszani.

 

Többnyire angol nyelven írjátok dalszövegeiteket, a Jól áll nekem az élet című dal vagy a Ha megnyitod a szíved azonban magyarul szól. Mondják, a beat és rockzenének eleve az angol az anyanyelve, de ennek ellentmond az a sok jó magyar dal, amit ti is játszotok.

A Jól áll nekem az élet már 2012-ben megszületett, mellette sok angol dalunk volt. Mindig párhuzamos pályákon futnak a dalaink, ha nem is azonos arányban. Igazából ihletfüggő, milyen nyelven jön a gondolat. Amikor angolul írok, nagyon jól tudom, mik a korlátaim, és mi az, amit meg tudok valósítani. Természetesen sokkal nehezebb jó magyar dalszöveget írni a zenére, de ha sikerül kitapasztalni, amitől jól működik a dallamra a szöveg, akkor azok zseniálisak. Hány legendás magyar szám van, amit a mai napig szívesen meghallgatunk! Nekem az se fájt, hogy helyettem más írt dalszöveget, hiszen pont egy olyan legenda, mint Bródy János ajándékozott meg minket egy dalszöveggel.

 

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, már nagyon korán vonzott a színpad. Ez az affinitásod gondolom, segít az előadói pályádon.

Szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy mit szeretne, hogy kiáll több ezer ember elé, és ott mond vagy énekel valamit, vagy inkább otthon festeget, aztán azt mutatja meg a közönségnek. Nekem terápiás szinten is nagyon sokat adott a zene, mert annyira felszabadít a színpad és annyira el lehet engedni a koncert alatt mindent…

 

Eddig három nagy és három kislemezetek jelent meg. Mikor áll össze a következő?

Pontos dátumot nem akarok mondani, de ősszel vagy jövő tavasszal megjelenhet az új. Nem siettetjük magunkat, de folyamatosan dolgozunk újabb dalokon. Még sosem volt, hogy megakadtunk volna, hogy nagy alkotói válságokat kellett volna túlélnünk.

 

A szentendrei koncerten esetleg hallhatunk már az újabb dalokból is párat?

Így van, lesz új.

 

Tehát ne az óvatoskodó, standard repertoárra készüljünk…

Nagyon szeretjük tesztelni az új dalokat, most is így lesz a Barlangban. A helyszín amúgy ismerős, mert ezelőtt hat évvel már játszottunk itt.

 

 

Ivan & the Parazol koncert
Előzenekar: LUCKIES
Március 25. szombat, 20:00
Elevenkert, Barlang
2000 Szentendre, Duna-korzó 11/A.
Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/998487263615675/
Early bird jegy: 1900 Ft, belépőjegy: 2500 Ft
Jegyek itt: http://szentendre.jegy.hu/