A kortárs magyar festőművészet egyik kiemelkedő és meghatározó alakjára: Deim Pálra emlékeztek Szentendrén április 25-én a MANK Galériában, ahol megnyitották az In Memoriam Deim Pál című kiállítást. A művész az élet nagy kérdéseit kutatta és jelenítette meg alkotásaiban, melyeket a műterméből most a kiállítótérbe költöztettek, hogy a nagyközönség is találkozhasson velük.

Öröm és szomorúság is egyszerre ez az alkalom, hiszen láthatjuk Deim Pál csodálatos műveit, ugyanakkor érezzük a nagy művész hiányát, aki csaknem egy éve hagyott itt bennünket – mondta el köszöntőjében dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója, majd átadta a mikrofont Gyürk Dorottyának. Szentendre Város kulturális alpolgármestere beszédében felelevenítette Deim Pál alakját. Mint megfogalmazta: amikor kedves barátaink, rokonaink hagynak itt bennünket, még sokáig az emlékükbe botlunk. Apró gesztusok idézik fel személyüket. A tevékeny alkotóemberek arról ismerhetők fel, hogy haláluk után is intenzív marad jelenlétük a közösség életében. Ők azok, akik formálják és alakítják a világot maguk körül, és ők azok, akik nyomot hagynak kőben, fában, vásznon, emberi lelkekben, közösségi rituálékban – hangsúlyozta Gyürk Dorottya, hozzátéve: Deim Pálhoz neki is számtalan kedves emléke fűződik. Felidézte: a művész a városáért aggódó, mindig tettre kész szentendrei polgár volt, aki kezdeményezte a MűvészetMalom létrejöttét, és a megvalósulásig bábáskodott felette. Olyan szentendrei művész volt, aki őszintén érdeklődött a kollégái teljesítménye iránt – emelte ki a kulturális alpolgármester.

A kiállítást Bukta Imre képzőművész nyitotta meg, aki több történetet is megosztott a nagy művésszel való kapcsolatáról. „Már a jelenléte is biztonságot jelentett számunkra a kiállításmegnyitókon, hiszen éreztük: van egy nagy, elismert festő, aki érdeklődik a műveink iránt, akinek tetszik, amit csinálunk, és megtisztel minket a látogatásával” – emelte ki Bukta Imre, majd arra is kitért: sokáig szomszédok voltak Szentendrén a művésszel. „Időnként meglátogattam, és nagyon szerettem beszélgetni vele. Felidézte a gyerekkorát, és imádott Szentendréről, a régi világról mesélni, melynek mi már csak a foszlányait ismerhettük meg” – emlékezett a képzőművész. Mint hangsúlyozta: „Palit nem érdekelte a siker és a pénz. A művészet volt a fontos számára, és mint alkotó is nagy hatással volt rám. Sőt, meg is változtatott.”

„Mint művészt, nagyon nagyra tartom Deim Pált” – fogalmazta meg Bukta Imre a megnyitó után a Kultúra.hu-nak. „Csak remekművek jöttek ki a kezei alól, és mint ember is példakép előttem a maga tisztességével, emberközeliségével, nagyon finom humorával. Én nagyon szerettem.”

A gyűjtemény tulajdonosa a Deim-család, melyet Deim Pál fia és örököse, Deim Péter kezel. Az örökös a kiállításmegnyitóra is ellátogatott. Lapunknak elárulta: a tárlaton látható anyag az édesapja utolsó 10-15 évének munkája, amely egyenesen a műterméből érkezett ide. Az összes nagy képet sikerült elhozniuk. Közülük a Fa című festményt emelte ki, melyhez külön élményei is kötődnek. „Apám sírja fölött áll ez a borostyánnal benőtt akácfa. A családdal minden halottak napján ellátogattunk a temetőbe, és egy este folyamán meglátta édesapám a sötétben a fát a család sírjánál, és rögtön egy Golgota-kép fogalmazódott meg benne – így született meg a mű, melynek érdekessége, hogy a vízszínt körülbelül 70 centire van a vászon aljához képest, és ami alatta van, az már a sírgödör. Mintha onnan tekintenének fel az elhunytak a fára. Drámai hatású, de ha végignézünk a tárlaton, látjuk, hogy a többi kép is drámai, humánus témát ragad meg.”

Dr. Hóvári János a Magyar Naplóba írt cikket Deim Pál emlékezetére. Ebből idézett egy bekezdést a tárlat résztvevőinek: „Deim Pál, a gondolkodó művész jól tudta, hogy komolyság és értékteremtés nincs belső csend nélkül. Kellenek néha (többször) olyan percek vagy órák, amikor magunkra maradunk életküzdelmünkkel, hogy belenézhessünk az egyetemesség tükrébe, s az időtlenség varázsa alatt megszülessen a gondolat, a forma vagy a szín. Ha ez megvan, az ihlet már maga biztosítja a kiteljesedést: a vers maga írja magát, a festmény maga festi magát, és a szobor magától nyeri el a végső formát. Hogy ez kinek hogyan sikerül, az a tehetség vagy az erre való kiválasztottság függvénye. Deim Pált a Jóisten kiválasztotta, és olyan időtlen egyetemes bölcsességgel ruházta fel, hogy festészete és szobrászkodása lenyomata az élet nagy kérdéseinek: élet és halál, férfi–női egység vagy szétválás, hit és gondolkozás, érzelem vagy ésszerűség. Ezekhez megtalálta mindig a megfelelő formát, a megfelelő anyagot és a megfelelő színt.”

A kiállítás kurátorai Szepes Hédi és Nevelő Judit művészettörténészek. A tárlatot 2017. május 21-ig, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között, hétvégén 10 és 17 óra között tekinthetik meg az érdeklődők.