Március 11-én, szombaton vettek végső búcsút Valentin Jánostól, a  Dalmát Nemzetiségi Önkormányzat elnökétől rokonai, barátai, tisztelői. Az alábbiakban Maholányi Pálnak a temetésen elmondott búcsúbeszédét közöljük.

Tisztelt gyászolók: Családtagok, Rokonok, Barátok, Ismerősök!

Valentin Jánostól búcsúzúnk, az apától, férjtől, nagyapától, jó baráttól! János barátunk 1933. július 24-én született, és 2017. március 3-án váratlanul, rövid szenvedés után hunyt el. A leélt 84 éve nem pompában, luxus életmódban telt el – azt tisztességes, az őseitől örökölt kemény, szívós munkabírás kísérte végig.

Valentin János igazi családfő volt, aki mindig óvó, gondoskodó szeretettel figyelte családtagjai életét, tevékenységét. A számtalan munkája, elfoglaltsága mellett is első helyen szerepelt a család biztonságos megélhetése, munkájuk támogatása. Élete végéig ez az elkötelezettség vezérelte.

Szülei is, mint a többi szentendrei lakos, emlékeztek még arra az időkre, mikor Szentendre virágkorát élte. Gazdag, virágzó szőlőkultúrája messze földön híres volt, köszönhetően a törökök elől menekült szerb, dalmát, horvát embereknek. Ősei is, mint dalmát kisebbség, az 1700-as években telepedtek le Szentendrén. Sajnos az 1880-as években az országot végigpusztító filoxérajárvány olyan hatalmas károkat okozott, hogy szinte egyik napról a másikra nyomorúságos helyzetbe került az egész lakosság.

Ebbe a környezetbe született, és nevelkedett gyermekkorában János is. A család összefogott, és ki az iparos mesterséget űzte, ki a gazdálkodást folytatta. János 1947-ben került inasnak a szentendrei Papírgyárba, majd ennek végeztével mint esztergályos dolgozott 46 éven át, 1993-ig, a nyugdíjazásáig.

Baloldali, demokrata elkötelezettségét is együtt szerezte a szakmájával, és azt sohasem tagadta meg. Jó csapattárs, jó harcostárs volt élete végéig!

Nyugdíjazása után sokat kertészkedett kis kertjében, s emellett, ahogy az ideje engedte, kora reggeltől késő estig járta a Pap-szigeti kerteket, végezte az elvállalt kertészeti munkákat, mindenkinek a megelégedésére.

Egyenes, őszinte embernek ismerte őt mindenki a városban. Büszke volt dalmát nemzetiségi mivoltára. Nagy tudója volt Szentendre, különösen Szamárhegy történelmének, eseményeinek.

2010 óta, mint Dalmát Nemzetiségi Önkormányzati elnöke, még aktívabban őrizte, ápolta őseinek szokásait. A Templomdombon lévő, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomban hagyományaiknak megfelelően megtartották a János napi rendezvényüket, az az Ivan dan-t, melyet zenés-műsoros esttel folytattak a Daru piacon, s az éjféli tűzugrással fejeztek be. Rendezvényeiken ott volt Szentendre apraja-nagyja, a meghívott vendégek, és a városban tartózkodó turisták, érdeklődők egyaránt!

Jó kapcsolatokat alakított ki a szentendrei önkormányzattal, a horvátországi testvérvárosunkkal, Stari Grad-dal, a szentendrei római katolikus plébániával.

Köszönjük Néked János ezt a szép, áldozatos munkát, melyet családodért, a közösségedért, a városunkért tettél! Az örökké szervezkedő, szorgalmas jelenléted nagyon fog hiányozni valamennyiünknek!

Az érdeklődő, családod biztonságát állandóan figyelő tekinteted az égiek felé fordul ezután, de tudjuk és érezni fogjuk, hogy továbbra is itt leszel szeretteid között!

Búcsúzunk Tőled mindnyájan: a családod mellett a barátok, a volt munkatársak és ismerősök egyaránt! Isten nyugosztaljon békességben, örökké emlékezni fogunk Rád!

Búcsúzik Tőled: leányod, fiad, feleséged, vejed, menyed és három unokád egyaránt!