Július 20-án 26 fős szentendrei csapat indult Litvániába a 2018 évi Európai Népek Fesztiváljára. Jártunk már korábban is a Baltikumban, hiszen 2008-ban és 2016-ban a lettországi Rēzekne város volt az EPF színhelye, s így oda- és visszafele már kétszer is átutazunk ezen a Magyarország területének kétharmadán élő, alig 2,8 milliós lakosságú, érdekes országon. Idén a Litvánia északi részén fekvő kisváros, Radviliškis vállalta a fesztivál megszervezését.

A minden évben másik országban megtartott Európai Népek Fesztiváljáról – melyen Szentendre a spanyolországi Aranda de Duero meghívására 2005-től vesz részt, s melyet 2011-ben Szentendre Város támogatásával a Szentendrei Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete szervezett meg – már sokszor és sokat írtunk. A Belgiumban megalapított nemzetközi szervezet fő célja, hogy az európai nemzetek megismerjék egymást, emberléptékű kisvárosok lakosai közti személyes kapcsolatok létesítésével. A fesztiválon a maximum 50 fős delegációk sport- és kulturális versenyeken mérik össze erőiket, de közben – és az esti bulikon – barátságok szövődnek, melyek nem érnek véget a záróünnepséggel.
A fesztiváloknak meghatározott, az European Peoples’ Festival nevű nemzetközi egyesület alapszabályában rögzített menetrendje van. A nyitórendezvény egy ökumenikus istentisztelet, ahol mindegyik ország képviselője a Biblia ugyanazon passzusát olvassa fel az anyanyelvén. Ez követi délután a leglátványosabb esemény, a felvonulás, melyen az országok igyekeznek bemutatni sajátos nemzeti karakterüket. Idén a mi lányaink népviseletben végigtáncolták a menetet, elkapva egy-egy fordulóra a tömegben bámészkodó gyerekeket is.
A hétfőtől péntekig összesen négy napon át tartó versenyeken párhuzamosan folytak a sport- és kulturális megmérettetések. Elmondhatjuk, hogy ezeken – annak ellenére, hogy a mi csapatunk mindössze feleannyi volt, mint a legtöbb nemzeti delegáció – igencsak jól megálltuk a helyünket! Mert a nagy létszámú csoportoknál szinte minden versenyben „specialisták” vettek részt, nálunk egy-egy résztvevő több feladatot is teljesített: a sportolók, akik az egymást követő napokon több sportágban is indultak, egyúttal táncoltak, a színészek pedig festettek és úsztak!
Mindjárt az első versenynapon ezüstérmet nyert a kosárlabda csapat és harmadik helyezést értünk el a pétanque-ban, a hagyományos francia golyójátékban. Másnap az úszók brillíroztak: a litván lányokkal kiegészült négyes – a magyar fiúknak köszönhetően – első helyezést ért el váltóban. Fociban a 6. helyen végeztünk, s ez egyáltalán nem rossz eredmény, mert ugyanazok rúgták a labdát, akik az előző nap teljes erőbedobással kosaraztak. Sajnos elvéreztünk a strandteniszben, ez egy nálunk ismeretlen játék: homokos talajon röplabda hálón át kell ütni egy, a pingpong- és a teniszütő közötti átmenetet képező eszközzel a labdát. Ezt a nem igazán sikeres szereplést aztán bőven korrigáltuk az utolsó délelőtt megrendezett Funny Games – mókás, de cseppet sem könnyű játékok – versenyben, amelyben elsők lettünk!
Sajátos bírálási szempontokkal kellett szembenézzünk a kulturális kompetenciákban. Fergetegesnek írták le a fesztiválújságban a magyar csapat nemzeti performance-ként bemutatott moldvai csángó táncait, ami után a közönséget is megtáncoltattuk, mégis magasabb pontszámot kapott a skótok kissé unalmas történelmi játéka. Az utcaszínházban pedig alig néhányan feleltek meg a „bennünk élő tündérmese” témának, ennek ellenére többre értékelték a másság gondolatkörét körüljáró, fiúk közti csókkal végződő luxemburgi bemutatót – úgy tűnik, hogy a polkorrekt elvárások már az EPF-be is begyűrűztek… Ugyanakkor vitathatatlan első helyezést ért el a professzionális festői eszközökkel, az „ünneplő város” témában két nap alatt elkészített magyar festmény! Jól szerepeltünk a „hagyományos nemzeti ételek” kategóriában is, ahol a negyedik helyezést szereztük meg a klasszikus babgulyással és a diós házi lekvárral töltött, csokiöntetes palacsintával.
Örömteli meglepetést okozott, hogy – versenyen kívül – értékelték az Eurovillage (a résztvevő országok nemzeti specialitásait árusító boltjai) minőségét is, a „legjobb stand” díjat mi nyertük el. S még egy versenyen kívüli siker: a delegációk fotósait egy Radviliškis környékét bejáró kirándulásra vitték, az ott készült képeket a helyi könyvtár lapján közzétették, s a mi fotósunk kapta a 4. legtöbb like-ot!
Összesítésben az ötödik helyezést értük el az idén 13 résztvevő ország versenyében, s ez – a 26 fős létszámunkkal, megelőzve a nagy csapatokkal jelen lévő Lengyelországot, Franciaországot, Finnországot, Skóciát, Belgiumot, Írországot és Dániát – nagyon szép eredmény!
Az EPF-ek során hagyományosan egy napot kirándulással tölthetnek el a delegációk, hogy kicsit jobban megismerhessék a fesztivált befogadó országot, vagy legalábbis a város környékét. Mi egy napot Vilniusban, Litvánia fővárosában töltöttünk. Kiváló vezetőt kaptunk, s a kétórás séta során nemcsak a város történetét, műemlékeit, szépségeit ismerhettük meg, de az is „átjött”, hogy 800 év lengyel, dán, német, orosz majd szovjet dominancia, megszállás, durva elnyomás, gyakran rettenetes terror után a litvánok boldogok, hogy 1991-ben végre független állammá váltak. Az is egyértelműen kiderült, hogy nagyon szeretik a hazájukat, amit a legváltozatosabb formákban ki is nyilvánítanak, és ezt nem illendő megkérdőjelezni… az az érzésünk, hogy van mit tanulni tőlük!
S hogy mit köszönünk Radviliškisnek? A kedves fogadtatást, a professzionális, mindenre odafigyelő szervezést, a kiváló ellátást, az egész, ismét csak feledhetetlen Európai Népek Fesztiválját. Az élet azonban nem áll meg: már tudjuk, hogy jövőre Portugáliába, Cantanhede városba megyünk a 2019-es EPF-re.
(Beszámolónkból tudatosan hagytuk ki még a kiváló egyéni teljesítményeket felmutatók neveit is, hiszen most Litvániában olyan együttműködés és csapatmunka alakult ki, hogy a többiekkel szemben méltatlan lenne egy-egy személyt kiemelni!)

Krizbainé Szabó Éva