Végh Tamás, a Szentendrén élő táncművész, a Duna Művészegyüttes szólistája Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át nemzeti ünnepünkön.

Hogyan fogadta a kitüntetés hírét?
Természetesen jó érzés, ha elismerik az ember munkáját, annál is inkább, mert elég rövid a táncos pályafutás.

Mennyire rövid?
A magam 41 évével az együttes legidősebb férfi tagja vagyok. Pontosan nem lehet megmondani, hogy meddig tarthat egy táncos pályafutása, én sem tudom még, hogy meddig leszek a pályán, de biztosan nem túl sokáig. Ez a mozgás fizikailag nagyon megterheli a szervezetet, elkopnak az ízületek.

Mennyi időt tesz ki a tánc az életéből napi szinten?
Ami biztos, az a napi öt óra próba. Ez azt jelenti, hogy reggel kilencre bemegyünk, és legalább kettőig próbálunk. Így néz ki egy átlagos munkanap, és ehhez jönnek még az előadások, illetve a bemutatókra való felkészülés, ilyenkor a próba eltarthat akár estig is. Nálunk a pihenés időszaka inkább december vége és január eleje.

Milyen gyakran készülnek bemutatókra?
Évente legalább egy új bemutatónk van. Rendszeresen tartunk előadást a Nemzeti Táncszínházban, a Müpában. Gyakran turnézunk országon belül is. Külföldi meghívásaink is vannak, beutaztuk már a világot, Európán kívül voltunk Amerikában, Mexikóban, Japánban, Kínában…

Ezek szerint népszerű a Duna Művészegyüttes?
Hazánkban három hivatásos néptáncegyüttes van, a miénken kívül a Magyar Állami Népi Együttes és a Honvéd, vagyis most már Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Az 1957-ben alapított Duna Művészegyüttes idén ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Azt tapasztalom, hogy előadásainkat szeretik és értékelik a nézők, határozottan jó visszajelzéseket kapunk.

Hogyan tudná megfogalmazni az együttes profilját, ars poeticáját?
Szeretnénk felkelti a nézőkben az érdeklődést a néptánc iránt, és ráébreszteni őket a műfaj sokarcúságára és művészi kifejezőerejére. Az autentikus néptáncműsorok mellett néptánc- alapú táncszínház is vagyunk, ami azt jelenti, hogy olyan táncszínházi produkciókat hozunk létre, amelyben fellelhetőek az autentikus magyar néptánc és a kortárs tánc elemei is, és művészi módon jelenítünk meg komplex történeteket. Egész estés darabjainkkal minél szélesebb körhöz szeretnénk eljutni, és arra törekszünk, hogy a néptánc iránt érdeklődőket a színházhoz, a színházba járókat pedig a néptánchoz vigyük közelebb. Társulatunk 12 párból és öttagú népi zenekarból áll.

Mondhatjuk, hogy már gyerekkorában is táncos akart lenni?
Gyerekként nem voltam kapcsolatban a néptánccal. Egyszer egy Ki mit tud? adásban láttam egy néptáncos fiút fehér ingben, fekete nadrágban és csizmában, és nagyon megtetszett. Nem tudtam, hogy pontosan mi is ez, de rögtön mondtam a szüleimnek, hogy ilyet akarok táncolni.

És ez így is lett…
Amikor Szentendrére költöztünk, szüleim beírattak a Kék Duna táncegyüttes gyerekcsoportjába, ebből alakult később a Szentendre Táncegyüttes. Mosóczi István, az együttes alapítója és akkori vezetője megnézte egyik próbánkat a Barlangban, és néhányunkat kiválasztott. Így kerültem először az utánpótlás csoportba, majd onnan a nagy együttesbe. Nagyon megszerettem az együttest, részben a jó társaság miatt is. Annak viszont eleinte ellenálltam, hogy hivatásos táncos legyek, mert mindig rémhíreket hallottunk arról, hogy a csípő, a térd tönkremegy.

Végül mégis hivatásos lett, és a Duna Művészegyüttest választotta…
Rövidebb szünet után a Kalász Együttesben táncoltam, amikor Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes jelenlegi vezetője, koreográfusa csábított az együttesbe. Felvételiztem, sikerült, és azóta is ott vagyok, immár 18. éve.

Nem bánta meg, hogy hivatásos táncművész lett?
Ez a pálya nem hasonlítható semmi más hivatáshoz. Sok mindenben kötött, de mégis szabad. Megvan az embernek a lehetősége az önkifejezésre is. Nagyon szép szakma, de természetesen ennek is megvannak a nehézségei. Nagyon jól érzem magam az együttesben, szorosan kötődünk egymáshoz, szinte úgy élünk, mint egy nagy család. Feleségem, Végh-Pozsár Kitti is az együttesben táncol, ő Harangozó-díjas táncművész, 2008-ban az évad legjobb női előadója lett.

Milyen fellépésre készülnek jelenleg?
A Magyar Állami Operaházban májusban mutatjuk be a Bartók Tánc Triptichon című darabot, amelyet Bartók zenéjére ad elő három különböző koreográfiában három táncegyüttes, köztük a mi társulatunk is a Magyar Nemzeti Balett művészeivel közösen.

Említette, hogy sokáig már nem lehet táncos. Akkor hogyan tovább? A táncművészet közelében szeretne maradni?
Részben igen. Szeretnék fotósként tovább dolgozni, ugyanis ez a másik szakmám. Régóta foglalkozom táncfotózással, de emellett más jellegű fotós munkákat is vállalok.