2017. február 10., 15:16
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Újabb ismerős arc köszönti a Szentendreiek a csúcson sorozat 11-es út menti plakáthelyén a szentendreieket. A molinón ebben a hónapban Vomberg Frigyes, a Bocuse d’Or nemzetközi főzőverseny mesterszakácsa szerepel, aki csapatával a 2017. január 24-25-én megrendezett, lyoni verseny negyedik helyezettje volt, s ráadásként a legjobb hústálnak kijáró különdíjat is hazahozta.

A Paul Bocuse mesterszakácsról elnevezett esemény döntőjét minden második évben, január végén rendezik meg Lyonban, s a világ egyik legrangosabb főzőversenyének számít. Magyarország csapata korábban még sosem volt benne az első ötben, így az előkelő helyezésre méltán lehet büszke Vomberg Frigyes, aki Széll Tamás csapatának „edzője” volt.

Mi a szerepe a coach-nak egy-egy nemzetközi megmérettetésen?
A szerepem hasonló a karmesteréhez, koordinálom és figyelem az alkotói folyamatot. A csapat négy főből áll, a legfontosabb a versenyző, illetve segédje, akik a konyhán belül tevékenykednek, a mindenkori elnök pedig a kóstoló zsűriben vesz részt. A coach a konyhával tartja a kapcsolatot, de nem nyúlhat az ételhez, csak az instrukciókat adja. Hasonló ez az autóversenyzésben a Mitfahrer feladatával: milyen sebességgel, milyen kanyart vegyen be a versenyző. A coach fejében van a teljes partitúra, s három ember munkáját kell összhangba hozni, mindezt időre. A kulcsfeladat a coach kezében van, egy rossz döntéssel eldőlhet akár a teljes verseny kimenetele. Ez egy bonyolult csapatmunka, nagyon összetett szabályrendszerrel.

A versenyek előtt hogyan zajlik a felkészítés?
A versenyek előtt komoly időmérések, felkészítési szakaszok zajlanak, erre e versenyre például szeptember óta készültünk. Heti hat napot vett igénybe a felkészülés, de nagy odaadással, mindent félretéve dolgoztunk.

Mi volt a verseny legizgalmasabb pillanata?
A verseny a kezdéstől a végéig folyamatosan izgalmas, mert állandó kihívásoknak kell megfelelni. Időben nem lehet csúszás, és nehezíti a munkát, hogy mindezt dübörgő lelátó mellett, a figyelem kereszttüzében kell végrehajtani.

Az utóbbi évek vagy akár évtizedek tendenciájaként egyfajta gasztroforradalom szemtanúi lehetünk idehaza, melyben Ön is gasztroforradalmár. Úgy gondolom, ezzel a versennyel is sikerült a figyelmet a magyarországi gasztrokultúra felé terelni.
Nagyon örülök, hogy elindult itthon egy átalakulás, ami a korábbi rossz beidegződést, a rossz táplálkozási szokásokat felülírja. A magyarországi, egykori nagyon fejlett gasztrokultúra kiirtása után lassan sikerül az elmúlt négy évtized kárait helyrehozni, és újraépítkezni. Olyannyira, hogy erre a versenyre sikerült hazánknak bejutni, ami nagyon nagy eredmény. Hogy mennyi jut el ebből a fogyasztóhoz? Magyarország jó hírét visszük, rólunk beszélnek, de egy csapásra a fogyasztó ízlése ettől még nem változik meg, ugyanakkor a verseny hatással lehet a szakmára, a gasztronómia szereplőire, s így ez húzóágazattá válhat. Attól, hogy a Forma1-et nézzük, még nem vásárolunk jobb autót, de a Forma1-ben megjelent eredmények visszaköszönhetnek a mindennapi autógyártásban. Ugyanígy a főzőversenyen elért eredményeknek is hatása, húzóereje lesz a szakmára. Ettől azonban a hétköznapokban nyilván nem ezeket az ételeket fogyasztjuk majd…

…annál is inkább, mert ételkölteményeiket szemlélve hamarabb asszociálhatunk festészeti kompozícióra, mint finom fogásra. Hogyan sikerül egyensúlyban tartani a látványt az ízharmóniával?
A kompozícióban az íz legalább háromszoros szorzóval jelentkezik a megjelenéshez képest, de ez a hétköznapi vendéglátásban is ugyanúgy szabály: elsősorban finom legyen a feltálalt fogás, de legyen gyönyörű a tálalása is. Az ételek elkészítéséhez a kreativitást folyamatosan fejleszteni kell, rengeteg tanulással, nyitottsággal, állandó megújulással.

Mire a legbüszkébb, amit életében elért?
Nyerni egy Európa-bajnokságon és azután a Bocuse d’Or világbajnokságán elnyerni a negyedik helyezést… kell ennél több? Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, a lányom a Refiben végzett, már egyetemista, a fiam a Református Gimnáziumba jár, most tizenegyedikes.

…és az utódok továbbviszik a szakmát?
Á, nem… nekik mindig van otthon egy hangos „szakácskönyvük”!