2017. május 30., 07:58
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Sokunknak május utolsó vasárnapja a gyereknap, pedig az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”.

A Magyar Hősök Emlékünnepét 1945-től, a kommunista rezsim időszakában nem tartották meg. A rendszerváltás után azonban, 2001-ben törvényben erősítették meg az emléknapot, és kibővítették mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”

Szentendre városa hagyományosan két változó helyszínen ünnepeli ezt a napot, az Izbégi Iskolánál található I Világháborús Emlékfalnál, illetve a Kálvária alján, a Bükkös part közelében álló II Világháborús emlékműnél, mely Csíkszentmihályi Róbert alkotása.

Idén az utóbbinál gyűltek össze az emlékezők és ünneplők, hogy gyönyörű napsütésben, méltó körülmények között emlékezzenek hősi halottainkra.

A szobor környékét sokan rendben tartják, elsősorban a Hősi Emlékmű Bizottság, de az idei év érdekessége, hogy több gazdája is akadt a helyszínnek. Amikor a Magyar Tartalékosok Szövetsége kijött takarítani, meglepő rendben találták a helyet. Előttük a nem sokkal a Rákóczi iskola kisdiákjai is itt szorgoskodtak, gondos kezekben van tehát, de nemcsak az emlékmű, hanem a hősök emléke is.

A városi megemlékezés május 27-én, délelőtt 10-kor kezdődött a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia zenekarának közreműködésével.

Ünnepi köszöntőt Kun Csaba, önkormányzati képviselő, a KDNP Szentendre és a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke tartotta. Beszédében bemutatta a Magyar Hősök Emléknapja történetét, kiemelve, hogy „1924 óta május utolsó vasárnapja a Hősök Emlékünnepe, ami 1946-ig március 15. és augusztus 20. mellett Magyarország harmadik nemzeti ünnepnapja volt.” A képviselő úr méltatta a hazáért elesett hősöket, honvédeket és a névtelen áldozatokat is. Köszöntőjében kiemelte, hogy:„Egy nemzeti közösséget azon túl, hogy hogyan emlékezik és ünnepel az is minősít, hogy milyen állapotban vannak hősei sírjai, illetve a történelmi és katonai emlékhelyei.”

Az ünnepi beszéd után Pál Bence, a Vujicsics Tihamér Zeneiskola Népzenei tanszakának tanítványa erdélyi katonadalokat énekelt, köztük a sokaknak ismerős „Ha kimegyek a Doberdói harctérre…” című nótát.

Az éneket egy új kezdeményezés követte a fiatalok bevonásának jegyében. Erdélyi testvérvárosunkban, Kézdivásárhelyen szónokversenyeket is tartanak az ifjaknak, és közülük választják ki az ünnepeken fellépőket. Tőlük tanulván a szentendrei megemlékezésre idén a Ferences Gimnázium végzős diákját kérték fel a szervezők. Pap Gergely, a középiskolák közötti Modell Európa Parlament verseny győztese hozzászokott a fellépéshez, Szentendrén, ilyen keretek között, először beszélt.

Pap Gergely a mai fiatalok nézőpontjából fejtette ki a hősiesség fogalmát, és foglalta össze, mit jelent ma hősnek lenni. „Hősökké válhatunk mi is, amikor emberként cselekszünk, amikor túllépünk önmagunkon és feláldozzuk magunkat valami nagyobb dologért… Ebben a világban, amiben most élünk, hatalmas szükség van az ilyen emberekre és főleg az ilyen fiatalokra. Nekünk fiataloknak kell egy olyan világot megőrizni és tovább vinni, ahol nem a pénz és a vagyon a meghatározó érték. Egy olyan világot megalkotni, ahol az alapvető emberi értékek azok, amik örömöt, boldogságot és szeretetet adnak.” – mondta példát állítva kortársai elé.

A köszöntők után az ünneplők, a város vezetése, a honvédség és a civilek képviselői koszorúkat és a kegyelet virágait helyezték el az emlékműnél.

Tisztelet a hősöknek!